Mély hegyeknek egy öblében, Esztergom, és Vácz között,
Dunán innen van egy helység sürü erdöség között:
Itt Szent Pálnak fejér nyája lelkikép legeltetik,
ha kivánod nevét tudni, Nosztrénak neveztetik.
Ezen helynek minden volta
*<disze> volta
a világtúl el vezet,
minden disze, ’s állapottya az Egekhez édesget:
Itt szivednek nyugodalmát fel találod, ’s kedvedet;
itt lelkednek igasságát, itt az üdvösségedet.
A hegyektül mint bástyáktúl egig [égig] környülvétetik;
a völgyektül mint sántzoktúl mélyen be kerittetik;
hogy lakói ne szemlélnék ’e világnak javait,
’s igy a lelki ellenségnek ne éreznek nyilait.
A zöld erdök árnyékozzák, kertek gyönyörködtetik;
A madarkák vidámittyák, a vetések nevelik;
minden része javasollya a szegénség kincseit.„abrázollya terméksége a szeginség kincseit,
Életünknek egyességét, ’s az Egeknek örömét.
magányosság vigadalmit, ’s az Egeknek örömét.”
*[A variációként megadott két sort utólag, sötétebb tintával írta be Verseghy.]
A hegyeknek gyökeréböl kristál vizek erednek,
kösziklákra ’s a völgyekre le rohanván zengenek:
környül futtyák a halmokat, a mezökre terjednek,
nedvesitvén a réteket a Dunába sietnek.
Ezzel szivünk gyökeréböl eredendö siralom
jelentetik vétkeinkért a buzgóság, ’s fájdalom;
hogy igy sürü könyveinkel nedvesitsük éltünket,
’s a kegyelmek tengerébe siettessük lelkünket.
A vizeknek zúgására fel ébred a fülmile
*fülemile [em. a szótagszám miatt]
hajnal elött zengedezik hoszas jajja, ’s éneke;
el hadgya fészkes lakáját a zugáshoz ügyekszik,
a zöld karba énekelvén notái közt haldoklik.
E madárnak példájára gyerjedezzen életünk,
az éjjeli zoltárokba zengedezzen énekünk:
dücsöitse hangos nyelvünk az Istennek hatalmát,
sohajtozza buzgó szivünk az Egeknek jutalmát.
De még Flora sem kimilte Nosztrétúl szép fajzatit;
sem Pomona nem sajnálta jó gyümöltsü rajzatit;
hogy ezt látván lelkiképpen ékesitsük kertünket;
gyümöltsökkel, ’s virágokkal illatozzuk lelkünket.
Itt a Rosa tövisek közt piros fejét le üti.
A Liliom fejér testét harmatokkal öntözi:
ott a napnak járására meg hajlik a nap virág:
az egisz kert ugy villámlik, mint egy virágos világ.
A tövissek közt meg pirult Rosa a sanyarúság;
a havaknál sokkal tisztább liliom a tisztaság:
a Felséges akaratra hajló sziv a nap virág;
a virágos szinnel tellyes kert a lelki vigasság.
Még egy, a mi leg kedvessebb ezen kertnek disziben;
a forrás viz oldalához jön, ’s ki omlik öblében:
O meg váltonk! kegyelmednek forrását öntsd kertünkbe,
Hitedet és reményedet szerelmeddel szivünkbe.