Midön Phoebus közepettín az Egeknek fénlene;
’s a Músáknak énekétül Pindus hegye zengene,
a Zephirust látogatván erdök között sétáltam;
el fáradván Flora Aszony kerte mellett nyugodtam.
Itt magzati Napaeáknak még meszirűl fénlenek:
itt fajzati Pomonának szép rendbe tündöklenek;
mosolyodnak a violák, zöld levelek inganak;
Rozmarinok illatoznak ’s Flora elött jádzanak.
Itt a szegfü Hyacintal örömökbe nevetnek;
mert a pipacs és narcissus a szépségrül pörlenek;
amott a szép tulipányok mutogattyák sebeket;
egy méhetskét üldözgetnek, melly ki szivta véreket.
Meg kivántam e szép kertnek látni belsö részeit,
Flora házát, zöld udvarát, tárházának kincseit:
által mentem nyilt kapuján palotáját csudáltam,
a virágos terméseket egyenkint meg visgáltam.
Itt egy Rosa bimbójábúl piros fejét ki üti,
a másik csak most terjedvén koronáját fel teszi;
a többiek allig nyílnak, már egymásra nevetnek,
az ellenség keze ellen tövisseket kiszitnek.
Amott jádzik sok szinibe tulipányok serege:
Sceptrumjokat takargattya kinekkinek levele;
kehellyekbe el készitik méheknek a harmatot,
ha el jönnek, jól meg rakják mézzel kisded lábokot.
A szegfütske bimbójában már tovább nem maradhat;
ki feszitti zöld tömlötzét, ajtó nyilást nem várhat;
el terjeszti bukros képét, ’s kevélykedik fénnyében,
illattyával kedveskedik, ’s villog tündér sziniben.
Kék, és fejér Hyacintok egyes rendbe jádzanak,
födvén négyes levelekkel bimbójókat, inganak:
Emlitik Phoebus játékát nézik üres kebleket,
melly labdának régi helyét jelenti, és sebeket.
A violák emelkedvén szaporittyák ágokat,
szép illattal, ’s kedves szinnel ki nyittyák virágjokat;
ujjabb, ’s ujjabb bimbojokkal szüntelen zöldellenek;
igy szebbnél szebb virágokkal szüntelen tündöklenek.
A Narcissus szerelmének jelét most is viseli;
mert lángoló piros szinnel régi tüzét emliti:
a gyöngy virág nyakán hordgya a koronás gyöngyöket:
Rozmarinok illatoznak, ujjitván leveleket.
Az egisz kert fényeskedik a szép szinü ágakkal,
vendégének kedveskedik jó illatú szálakkal.
Boldog, a ki ide térhet, ki ebbe meg nyughatik,
ennek szagos árnyákába, ki jó izüt alhatik.
Ezt ki mondván, Flora Aszony kertitül el búcsuztam,
nap nyugotkor nagy nehezen haza felé indultam:
Othon annak ékességét magamban el számláltam;
még éjjel is szép kertekkel, ’s virágokkal álmodtam.