Két szemközt álló, de külömb nagyságra felötlött
bérczenn, ’s a’ köztök leborúltt tág völgynek ölében
fekszik Jerusalem. Magosabb környékei védik
három tájékát; alacsony dombokra terűlt el
a’ negyedik jéghonnya felé a’ kegytelen éjnek;
ámde magos kőfal még ennek is ójja dühétűl.
Bent a’ várasban van elég víz: itt tavak adnák,
ott források italt, vagy vak kútakba rekesztett
essők: ámde kivűl a’ környék puszta, füvetlen,
sem kút, sem csermely nem apolván szirtos aszállyát.
Nyílni mosolygással soha itt nem látni virágot;
nincs fa sehol, melly gallyaival felfogja tepesztő
lángjait a’ napnak; csak hat mérföldnyire látszik
borzani eggy erdő, éjféli homállyal ijesztvén,
’s búval kínozván, még szélénn ballag, az útast.
Szinte azonn részénn, mellyhez legelőször elérnek
a’ születő napnak ragyogó súgári naponkint,
régi dücsősségű vizeit hempelygeti Jordán.
esti felénn nyöszörögve tonong a’ földközi tenger
a’ szomjú homokonn, melly hanjait elnyeli. Arra,
hol Boreás’ urasága csatáz, Szamaría vonúl ki,
’S Bethel, melly az arany bornyúnak böcstelen oltárt
<épített> állított
* <épített> állított
hajdan, Jézus bölcsője viszontag
Betlehem a’ vészes zápornak nézi tanyáját.
Canto III. Stanza 55–57.
Nincs ezen árokban lágy víz, sem lusta mocsárszék;
mert sem amazt sem emezt meg nem szenvedheti a’ hely.
Canto IX. Stanza 34.
Nem tova e’ helytűl eleven patakocska szivárog
pelyp csörgőcske gyanánt a’ szírtes hegynek ölébűl.
Canto XII. Stanza 67.
A’ tenger mellett van Gáza, Pelúsium’ úttyánn,
szinte Judéának szélénn, bekerítve homkbúl
álló rettenetes puszával, mellyet azonkép,
mint a’ tengernek folyadékony habjait a’ vész,
hány, vet az otrombán háborgó fegeteg. Úttyát
a’ jövevény e’ portengernek puszta körében
nem leli meg többé, sem ohajtott partra ki nem jut.
Canto XVII. Stanza 1.
A’ diadalzászló vídám lobogásnak eredvén,
habjait a’ levegőégnek százféle arányra
* <aránnyal> arányra
szegdeli. A’ szélnek máskint csapkodni merészlő
szárnyai mértéklett zsibogással osontnak el úszó
bíborinál; maga tisztábban tündökleni látszik
a’ napfény, melly rojtyaitúl meg visszaütődik.
A’ kilökött nyilak arcza elől reszketve kitérnek,
vagy ha közel jutnak hozzá, meg hátra konyúlnak.
* <vissza> hátra konyúlnak.
Látni Siont hegytársaival, hogy előtte negédes
bérczeiket, mély tiszteketűl, bámúlva lehajtyák.
Canto XVIII. Stanza 100.
10. Aprilis 1820.