Egész eggy hosszú esztendőnek
elfolytak ismét napjai;
’s éltünknek, mint a’ gyors üdőnek
nagyobbra nyíltak sírjai.
Közelget ránk a’ vég itélet
melly vétkeinket bünteti.
Hajnallik a’ dücső igéret,
melly érdeminket fízeti.
Köszönnyük Isten! mély hálával
ránk hintett sok malasztidot;
nagy jóvoltodnak szent karjával
lenyújtott bő áldásidot.
Ah! hogy most Téged jó Atyánknak
tapasztalásbúl ösmerünk,
* [Ezután sötétebb tintával van továbbírva.]
vakságát látván sok hibánknak vaksága végett
melly szívepesztő szígyenünk!
Teremts új lelket mellyeinkben,
szolgálatodhoz új tüzet.
A’ régi ember szíveinkben
ne lellyen többé lakhelyet.
Újjítsd meg bennünk szent nevedhez
a’ hódolásnak repteit,
embertársunkhoz, mint képedhez,
a’ szeretetnek kegyeit.
* a’ szeretetnek <tisztyeit> kegyeit.
Oh! Jézus, ki ma bűneinkért
* [Ezelőtt a következő áthúzott strófa olvasható:]
<Jer, bár ki vagy, ki ellenségnek>
<tartottad eddig szívemet,>
<vess czélt a’ régi gyűlölségnek,>
<szorítsd mellyedhez mellyemet.>
<’S te is, Barátom! szent frígyünknek>
<adgy új erőt, új életet!>
<Áldozzunk eggyütt Istenünknek>
<mindnyájan újútt szíveket.>
először ontod véredet,
taníts meg minket, vétkeinkért
* taníts meg <tűrni> minket, vétkeinkért
viselni fenyítékedet.
* <érdemlett> viselni fenyítékedet.
Add, hogy mint Te, ellenségünknek
* [Ezelőtt a következő áthúzott sorok olvashatók:]
<Add, hogy mint Te, ellenségünknek>
<felejtvén a’ sérelmeket,>
<eggyütt áldozzunk Istenünknek>
<mindnyájan újúltt szíveket.>
<mind megbocsátván séreit>
<Eggyütt áldozzuk Istenünknek>
elengedvén a’ séreket,
eggyütt áldozzunk Istenünknek
mindnyájan újúltt szíveket.