1819 Aa |
1819 Ab |
1820 Ac |
|---|---|---|
Egész eggy hosszú esztendőnek
elfolytak ismét napjai;
’s éltünknek, mint a’ gyors üdőnek,
nagyobbra nyíltak sírjai.
Közelget ránk a’ végitélet,
melly vétkeinket bünteti.
Hajnallik a’ dücső igéret,
melly érdeminket fízeti.
Köszönnyük Isten! mély hálával
ránk hintett sok malasztidot;
nagy jóvoltodnak szent karjával
lenyújtott bő áldásidot.
Ah! hogy most téged jó Atyánknak
tapasztalásbúl ösmerünk;
vaksága végett sok hibánknak
melly szívepesztő szígyenünk!
Teremts új lelket mellyeinkben;
szolgálatodhoz új tüzet.
A’ régi ember szíveinkben
ne lellyen többé lakhelyet.
Újjítsd meg bennünk szent Nevedhez
a’ hódolásnak repteit,
embertársunkhoz, mint képedhez,
a’ szeretetnek kegyeit.
Jer, bár ki vagy, ki ellenségnek
tartottad eddig szívemet,
vess czélt a’ régi gyűlölségnek,
szorítsd mellyedhez mellyemet.
’S te is, Barátom! szent frígyünknek
adgy új erőt, új életet!
Áldozzunk eggyütt Istenünknek
mindnyájan újjúltt szíveket!
Hibátlan.
EgyHázi Megyebeli Vizsgálat.
Kis Ferencz által.
Imprimatur
Budae 22 a. Sept. 1819.
M. A. Trenka
Revisor Libr[orum]
| Egész eggy hosszú esztendőnek
elfolytak ismét napjai;
’s éltünknek, mint a’ gyors üdőnek
nagyobbra nyíltak sírjai.
Közelget ránk a’ vég itélet
melly vétkeinket bünteti.
Hajnallik a’ dücső igéret,
melly érdeminket fízeti.
Köszönnyük Isten! mély hálával
ránk hintett sok malasztidot;
nagy jóvoltodnak szent karjával
lenyújtott bő áldásidot.
Ah! hogy most Téged jó Atyánknak
tapasztalásbúl ösmerünk,
vakságát látván sok hibánknak vaksága végett
melly szívepesztő szígyenünk!
Teremts új lelket mellyeinkben,
szolgálatodhoz új tüzet.
A’ régi ember szíveinkben
ne lellyen többé lakhelyet.
Újjítsd meg bennünk szent nevedhez
a’ hódolásnak repteit,
embertársunkhoz, mint képedhez,
a’ szeretetnek kegyeit.
Oh! Jézus, ki ma bűneinkért
először ontod véredet,
taníts meg minket, vétkeinkért
viselni fenyítékedet.
Add, hogy mint Te, ellenségünknek
elengedvén a’ séreket,
eggyütt áldozzunk Istenünknek
mindnyájan újúltt szíveket.
| Egész eggy hosszú esztendőnek
elfolytak ismét napjai;
’s éltünknek, mint a’ gyors üdőnek
nagyobbra nyíltak sírjai.
Közelget ránk a’ végitélet
melly vétkeinket bünteti.
Hajnallik a’ dücső igéret,
melly érdeminket fizeti.
Köszönnyük Isten! mély hálával
ránk hintett sok malasztidot;
nagy jó voltodnak szent karjával
lenyújtott bő áldásidot.
Ah! hogy most Téged’ jó Atyánknak
tapasztalásbúl ösmerünk;
vaksága végett sok hibánknak
melly szívepesztő szégyenünk.
Teremts új lelket mellyeinkben,
szolgálatodhoz új tüzet.
A’ régi ember szíveinkben
ne lellyen többé lakhelyet.
Újítsd meg bennünk szent nevedhez
a’ hódolásnak repteit,
embertársunkhoz, mint képedhez,
a’ szeretetnek kegyeit.
Jer, bár ki vagy, ki ellenségnek
tartottad eddig szívemet,
vess czélt a’ régi gyűlölségnek
szorítsd mellyedhez mellyemet.
’S te is barátom! szent frígyünknek
adgy új erőt, új életet!
Áldozzunk eggyütt Istenünknek
mindnyájan újúltt szíveket.a)
|