Uram! Tebenned bízok én;
ne vallyak szígyent mindörökké!
Önn igazságodért ragadgy ki, ments meg,
hallgass meg, ’s üdvözíts meg engemet.
Erős oltalmam légy nekem;
légy fokhelyem, hol segedelmet mindég lellyek.
Őrzőköt parancsolván nekem,
kőszálam ’s menedékes váram vagy.
Kezébűl a’ gonosznak, Istenem! ragadgy ki;
markábúl az istentelen törvényszegőnek.
Mert Te, Uram! vagy eggy reményem,
Te ifiú koromtúl fogva bizodalmam.
Anyám’ méhében voltál már oltalmam;
keblébűl Te vontál ki e’ világra.
Tenéked
* Zsk1, 243a: Te<róllad>néked
zeng örökké hálaénekem.
Sokan csudának néznek engemet,
látván, hogy erős fokhelyem vagy.
Dicséreteddel tellyenek meg ajakim,
naponkint énekelvén nagy dücsődöt.
Ne vess meg engem’ vénségemben;
ne hagyd el, ha erőm hanyatlik.
Mert ellenségim követ fúnak ellenem;
tanácsot tartanak, kik lesbe vették éltemet.
Azt mondgyák ők: elhagyta őt az Isten!
űzzétek, ragadgyátok meg! nincs, a’ ki mentse.
Ne távozz tőllem Jehovah!
* Zsk1, 243a: <Istenem,> Jehovah!
siess én Istenem! segedelmemre.
Romollyanak meg szígyenszemmel
éltemnek ellenségei;
csúfságba, gyalázatba essenek,
kik romlásomban fáradoznak!
Benned reménlek én azonban szüntelen;
* Zsk1, 243a: [A szavak megszámozva vannak leírva: „(4) Azomban (3) én (2) reménlek (1) benned”.]
’s új énekekkel dücsőítlek Tégedet!
Kegyelmedet hirdessék ajakim,
egész nap segedelmedet:
mert hatalmad’ csudáit fel nem számíthatom.
* Zsk1, 243a: számlálhatom
Újultt erővel járúlok Tehozzád Jehovah!
’s csak igazságodot magasztalom.
Mint ifiút oktattál erre Istenem!
’s mind ekkoráig hirdetem csudáidot.
Ősz fejemet vénségemben se hadd el,
hogy hirdethessem karodot
még a’ jövendő nemzetségnek is,
az érkező világnak nagy hatalmadot.
Egész a’ magosságig hat jóságod Istenem!
Nagyok mind tetteid! Ki hasonlít Hozzád?
Sok súlyos inséget tűrettél énvelem;
de új életre hoztál ismét,
a’ föld’ méllyébűl visszavezérelvén.
Nagyságomot megbővítetted;
’s megvígasztaltál újra engemet.
* Zsk1, 243a: ’s megvígasztal<tad>tál újra <szívemet> engemet.
Azért hangeszközönn
dicsérem is hű pártfogásodot.
* Zsk1, 243a: dicsérem is <hűségedet> hű pártfogásodot.
Hárfámonn dücsőítlek Téged’
Izraelnek szent Istene!
Hangeszközömnél örvendeznek ajakim,
örvendez lelkem, kit Te megmentettél.
Kegyelmedet naponkint dücsőíti nyelvem is,
ha egyszer szígyent ’s gyalázatot vallanak,
kik vesztemenn dolgoznak.