1822 A |
1822 B |
|---|---|
Uram! Tebenned bízok én;
ne vallyak szígyent mindörökké!
Önn igazságodért ragadgy ki, ments meg,
hallgass meg, ’s üdvözíts meg engemet.
Erős oltalmam légy nekem;
légy fokhelyem, hol segedelmet mindég lellyek.
Őrzőköt parancsolván nekem,
kőszálam ’s menedékes váram vagy.
Kezébűl a’ gonosznak, Istenem! ragadgy ki;
markábúl az istentelen törvényszegőnek.
Mert Te, Uram! vagy eggy reményem,
Te ifiú koromtúl fogva bizodalmam.
Anyám’ méhében voltál már oltalmam;
keblébűl Te vontál ki e’ világra.
Tenéked zeng örökké hálaénekem.
Sokan csudának néznek engemet,
látván, hogy erős fokhelyem vagy.
Dicséreteddel tellyenek meg ajakim,
naponkint énekelvén nagy dücsődöt.
Ne vess meg engem’ vénségemben;
ne hagyd el, ha erőm hanyatlik.
Mert ellenségim követ fúnak ellenem;
tanácsot tartanak, kik lesbe vették éltemet.
Azt mondgyák ők: elhagyta őt az Isten!
űzzétek, ragadgyátok meg! nincs, a’ ki mentse.
Ne távozz tőllem Jehovah!
siess én Istenem! segedelmemre.
Romollyanak meg szígyenszemmel
éltemnek ellenségei;
csúfságba, gyalázatba essenek,
kik romlásomban fáradoznak!
Benned reménlek én azonban szüntelen;
’s új énekekkel dücsőítlek Tégedet!
Kegyelmedet hirdessék ajakim,
egész nap segedelmedet:
mert hatalmad’ csudáit fel nem számíthatom.
Újultt erővel járúlok Tehozzád Jehovah!
’s csak igazságodot magasztalom.
Mint ifiút oktattál erre Istenem!
’s mind ekkoráig hirdetem csudáidot.
Ősz fejemet vénségemben se hadd el,
hogy hirdethessem karodot
még a’ jövendő nemzetségnek is,
az érkező világnak nagy hatalmadot.
Egész a’ magosságig hat jóságod Istenem!
Nagyok mind tetteid! Ki hasonlít Hozzád?
Sok súlyos inséget tűrettél énvelem;
de új életre hoztál ismét,
a’ föld’ méllyébűl visszavezérelvén.
Nagyságomot megbővítetted;
’s megvígasztaltál újra engemet.
Azért hangeszközönn
dicsérem is hű pártfogásodot.
Hárfámonn dücsőítlek Téged’
Izraelnek szent Istene!
Hangeszközömnél örvendeznek ajakim,
örvendez lelkem, kit Te megmentettél.
Kegyelmedet naponkint dücsőíti nyelvem is,
ha egyszer szígyent ’s gyalázatot vallanak,
kik vesztemenn dolgoznak.
|
Versio correcta.1
Versio Káldiana. 1. Dávid Zsóltára, a’ Jónadab fiainak, és az elöbbi foglyoknak. 2. Te-benned biztam Uram, soha meg ne szégyenüllyek: a’ te igazságod által szabadits-meg engem, és ments-meg engem. Hajtsd hozzám füledet, és szabadits-meg engem. 3. Légy nékem óltalmazó Istenem, és erös helyem: hogy megszabadits engem. Mert az én erösségem és óltalmam te vagy! 4. Én Istenem ments-meg engem a’ bünös kezéböl, és a’ hamis kezéböl. 5. Mert te vagy az én békeséges türésem Uram: Uram én reménségem ifiúságomtól-fogva. 6. Te általad erössödtem-meg az anyám méhétöl-fogva: az anyám méhétöl-fogva vagy az én óltalmazóm. 7. Te felöled vagyon az én éneklésem mindenkor: úgy mint tsodája löttem sokaknak: és te erős segétő. 8. Tellyék-meg az én szám ditsérettel, hogy énekellvem dicsöségedet: egész nap a’ te nagy-vóltodat. 9. Ne vess-el engem a’ vénség idején: midön meg-fogyatkozik az eröm, ne hadgy-el-engem. 10. Mert szóllottak nékem az én ellenségim: és a’ kik őrizik vala a’ lelkemet, együtt tartottak tanátsot. 11. Mondván: Az Isten el-hatta ötet; kergessétek, és fogjátok-meg ötet, mert nints, a’ ki meg-mentse. 12. Isten ne távozzál-el tölem: én Istenem tekints segítségemre. 13. Szégyenüllyenek-meg, és fogyjanak-el az én lelkem rágalmazói: borittassanak-bé gyalázattal, és szégyennel, a’ kik gonoszt keresnek nékem. 14. Én pedig mindenkor bizom: és minden ditséretedet öregbitem. 15. Az én szám hirdeti a’ te igazságodot: egész nap a’ te szabaditásodat. 16. Mivelhogy irás-tudatlan vagyok, bé-megyek az Úr hatalmasságiba: Uram egyedül a’ te igazságodról emlékezem. 17. Isten tanitottál engem ifiúságomtól-fogva: és mind ez ideig beszéllem tsodáidat. 18. És vénségemig, ’s öszülésemig: Isten ne hagy-el engem. Mig a’ te karodat hirdessem minden következendő nemzetségnek. 19. A’ te hatalmasságodat, és igazságodat Isten a’ leg-felsöbb nagy dolgaidig, mellyeket tselekedtél: Isten kitsoda hasonló hozzád? 20. Minémü sok, és gonosz háborúságokat mutattál nékem: és meg-térvén meg-elevenitettél engem: és a’ föld mélységiböl ismég viszsza-hoztál engem. 21. Meg-sokasitottad nagy-vóltodat: és meg-térvén meg-vigasztaltál engem. 22. Mert én-is ditsérem éneklő szerszámokkal a’ te igaz-mondásodat: Isten éneklek néked tzitarával, Israelnek szente. 23. Örvendeznek az ajakim, midön éneklek néked: és a’ lelkem, mellyet meg-váltottál. 24. De a’ nyelvem-is egész-nap beszélli a’ te igazságodat: midön meg-szégyenülnek, és meg-pirúlnak, a’ kik gonoszt keresnek nékem. 1. Tebenned bízok én Jehovah!
ne vallyak szígyent mind örökké.
2. Önn igazságodért ragadgy ki, ments meg,
hallgass meg, ’s üdvözíts meg engemet.
3. Erős oltalmam légy nekem,
kihez mindenkor folyamodhassak.
Őrzőköt parancsolván nekem,
kőszálam vagy te ’s menedék váram.
4. A’ gonosznak kezébűl Istenem!
az istentelen törvényszegőnek,
a’ nyomorgatónak markábúl szabadíts meg
engemet.
5. Mert Te vagy nekem reményem Úr Isten!
te vagy bizodalmam ifiúságomtúl fogva.
6. Anyám’ méhében viselted már gondomot;
keblébűl te vontál ki e’ világra.
Tenéked zeng örökké hálaénekem.
7. Sokan csudának néznek engemet,
látván, melly erős oltalmam vagy.
8. Tellyenek meg ezért dicséreteddel ajakim,
egész nap énekelvén dücsősségedet.
9. De vénségemben se vess meg engemet;
ne hadgy el, ha erőm hanyatlik.
10. Mert ellenségim követ fúnak ellenem;
tanácsot tartanak, kik lesbe vették éltemet.
11. Azt mondgyák ők: „elhagyta őtet az Isten!
űzzétek és ragadgyátok meg: mert nincsen a’ ki
őtet megmentse.”
12. Ne távozz el tehát tőllem, Jehovah!
siess segedelmemre, én Istenem!
13. Romollyanak meg szígyenszemmel
éltemnek gyűlölői;
csúfságba, gyalázatba essenek,
kik romlásomot keresik.
14. Én azonban Tebenned reméllek szüntelen;
’s új meg új énekekkel dücsőítlek Tégedet.
15. Kegyelmedet hirdessék ajakim,
egész nap segedelmedet;
mert hatalmadnak csudáit fel nem számíthatom.
16. Újúltt erővel járúlok hozzád Jehovah!
’s csak igazságodot magasztalom.
17. Mint ifiút oktattál már engemet erre Istenem!
’s mind ekkoráig hirdetem csudáidot.
18. Vénségemben se hadd el ősz fejemet, Istenem!
hogy hirdethessem karodot
még a’ jövendő nemzetségnek is;
az érkező világnak nagy hatalmadot.
19. Mert egész a’ magosságig hat jóságod Istenem!
Tetteid mind nagyok. Ki hasonló hozzád?
20. Sok súlyos inséget tűrettél ugyan velem:
de új életre hoztál ismét,
a’ föld’ méllyébűl visszavezérelvén.
21. Nagyságomot meggyarapítottad,
’s újra megvígasztaltál engemet.
22. Azért dicsérem is hangeszközönn
hű pártfogásodot;
hárfámonn dücsőítlek Tégedet
Izraelnek szent Istene!
23. Hangeszközömnél örvendeznek egyszersmind
ajakim,
örvendez lelkem, kit te megmentettél.
24. Kegyelmedet nyelvem is dücsőíti naponkint,
mihelyt szígyent és gyalázatot vallanak,
kik vesztemenn munkálkodnak.
|