HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Laurához.
Szëdgyük aʼ rózsát, valahol pirúlni
láttyuk útunkban, szeretëtt Barátném!
még kinyíltt arczczal töviságaikrúl
ránk mosolyognak.
Mëlly ma bűbájos kebelét ajánlya,
holnap elhervad. Soha jobb üdőre,
aʼ mivel kínál nevető szerencsénk,
el ne halasszuk.
Aʼ jelenlévő egyedűl sajátunk.
Aʼ jövendővel sok eset parancsol, bal
melly irigy mérgét örömünkbe öntvén irígykedvén örömünkbe szokta
önteni mérgét*
<búba meríthet> önteni mérgét / mérget egyíthet
mérget egyíthet
Haggyuk aʼ Kalmárt nyereségʼ okáért
messze honnyátúl nyomorogni úttyánn!
Haggyuk aʼ Gazdát szomorúbb üdőkre
gyűjteni kincsét.
Hasznos, óh Laurám! az előrelátás
mindenütt, aʼ kész örömet kivévén.
Idd ki ezt fogytig! Ha lakatra zárod,
estig elallyad.