Dámon! hát csak elfelejtëd,
férjfi esküvésidët?
ʼS bánat nélkűl sírba ejtëd
pártod által Czidlidët?
Hányszor kérted térgyeidrűl,
hogy rabomnak tartsalak!
Hányszor mondtad ösztönidrűl,
hogy csak értem lángzanak?
Két nap múlva, hogy kezemre
fëllobbantak vággyaid,
elcsökkentek zártt szívemre
hőven kezdëtt ostromid;
* Ezután a következő áthúzott sorok olvashatók:
<ʼs mëgsajdítván fél szëmeddel> <rëzzenéssel>
<szép Rozílisʼ termetét,> <Tőllem elvett>
<megfogadlak, hogy tüzeddel,> <csüggedés>
<holtig áldod életét> <Kódulgattad hű kezét.>
tűzzel
ʼs mëgsajdítván rëzzenéssel
szép Rozílisʼ termetét,
nem tartandó esdëkléssel
Kódulgattad gyöngykezét.
* [A # jellel beszúrt, azaz az előzőleg törölt négy sor javítását az egész ének lejegyzése után írta be Verseghy. Helyhiány miatt ez a rész nem folytatólagosan, hanem az eredeti lejegyzésre merőlegesen, a már teleírt oldal üresen maradt helyére van beírva.]
Jaj! mit kezdgyën árva szívem?
Illy këgyest hol lëlhetëk!
Harmad napja, nem vagy hívem,
már is, öszve söppedëk. nézd mint
Jöjsze vissza hűltt ölembe! Térj hát
Még ma estig várhatok.
Ah! de osztán bús mellyembe
ëggy hëgyës tört – álmodok.