El ne felejts, ha majd örömre gerjedsz,
ʼs aʼ bájos kedv elfogja szívedët;
vagy ha viszont keserves búba süllyedsz,
enyészni érëzvén kies reményidët.
ʼha tán ëggy újjabb szív teményt visz szépségëdnek,
kelepczét vet sok próbánn átmëntt hüségëdnek,
o! halld akkor, mint súgja képem képednek: El ne felejts!
El ne felejts, azért, hogy bal sorsomnak
këgyetlen karja tőlled messze vet;
hogy csókjait nem érzëd ajakomnak,
ʼs orczámra életët szép orczád nem nevet.
Gondold, hogy sem üdő sem hely olly szeretetnek,
mint aʼ miénk, hervasztó gátot nem vethetnek;
ʼs értsed mëg, ha majd sohajtya szívem szívednek: El ne felejts!
El ne felejts, ha sírom eltakarja
hű szívemët, mëlly érted csüggedëtt.
Ott lángjait bal felleg nem zavarja,
mint itt, hol gyënge tán, de ál nem lëhetëtt.
Melletted repdësvén békótlan érzésëkkel,
mëg áldalak tégëdët sok édës képzésëkkel,
ha majd gyëngén lehelli lelkëm lelkëdnek: El ne felejts!