Ébredgy hazánknak ép felsége,
ragadd ki híres kardodot.
Nevednek esküdtt ellensége
dühödve hozza lántzodot.
A vérszopóknak vak dandára
mellyedre szögzi fegyverét,
véredben mossa rút kezét,
hogy elhurtzollyon tsuf igára.
Szablyákot, bajnokok!
szablyákot rántsatok!
Rontsunk eʼ mord barmokra,
szabdallyuk halmokra.
Aʼ zsoldos martalékok nyája
ordítva habzik ellenünk.
Halált visítgat trombitája,
remeg szavára életünk.
Szerelmes asszony társainkot
örök bilintsre fűzgeti,
javunkot földig égeti,
pallosra hánnya magzatinkot.
E szívtelen rabok dagállya
győzhessen bajnok népeket?
Az emberjusnak kentt nadállya
igázzon férjfiszíveket?
Tsordája bérlett árulóknak,
melly kész eladni a hazát,
hogy hordozhasson pántlikát,
just szabjon aʼ legázoltt jóknak?
Reszkess lator tirannus pára!
jutalmad napja érkezik.
Fejedre száll aʼ vérnek ára,
melly érted ingyen öntetik!
Apródgyaidnak szolgálattya
meg nem gátollya vesztedet,
magyar lessz aʼ ki fényedet
örök homályra változtattya!
Öld bajnok rút bitanglóikot,
kik embervérben fürdenek,
ʼs kik megtapodván jussainkot,
lopott bíborban fénylenek.
De szánd meg embertársainkot
kiket magokhoz tsaltanak,
vagy bottal arra birtanak,
hogy víni merjék táborinkot.
Emberség! jóknak fő szentsége,
törd öszve népünk lántzait!
Szabadság! szívünk istensége !
segítsd vitézink karjait!
Küldgyétek a magyar tsatához
aʼ győzedelmek angyalát
hadd űzze aʼ sok despotát
pokolnak kormos ajtajához!!