HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Ébredgy hazánknak bajnok népe...*
[A darabot rejtett módon jegyezte le Verseghy. A nyomtatott szöveg egy-egy betűje fölé pontot tett, illetve néha egy-egy apró betűt is beírt a szavak közé: ezeket összeolvasva áll egybe az ének.]

[Rouge de Lisle 1792: La Marseillaise]
Ébredgy hazánknak bajnok népe,
ragadd ki hires kardodot!
Nevednek esküdtt ellensége,
dühödve hozza lántzodot!
Aʼ vérszopó tirannus fajzat,
mellyedre szögzi fegyverét,
ʼs véredbe mártya rút kezét,
hogy szolgaságra hurtzolhasson!
Fegyverre bajnokok!
leventa rajzatok!
Rontsunk, eʼ vérszomjakra,
szabdallyuk halmokra!

Aʼ zsoldos martalékok nyája,
ordítva habzik ellenünk,
halált visítgat trombitája,
remeg szavára életünk;
szerelmes asszony társainkot
örök bilintsbe kergeti,
honunkot földig égeti,
ʼs pallosra hánnya magzatinkot!

Eʼ szívtelen rabok dagállya,
győzhessen eggy nagy nemzetet?
Az emberjusnak kentt nadállya,
igázzon férjfiszíveket?
Tsordája béres árulóknak
melly kész eladni a hazát,
hogy hordozhasson pántlikát,
just szabjon aʼ szabad magyarnak?

Reszkess, lator tirannus pára,
jutalmad napja érkezik,
fejedre száll aʼ vérnek ára,
melly érted ingyen öntetik,
tanátsnokidnak dőre pártya
önnkint kohollya vesztedet,
magyar lessz, aʼ ki fényedet
örök homállyal elboríttya!

Öld bajnok aʼ gaz despotákot,
kik embervérben fürdenek,
s kik megtapodván jussainkot,
lopott bíborban fénylenek,
de szánd meg embertársainkot,
kiket magokhoz tsaltanak,
vagy máskint arra bírtanak
hogy ostromollyák honnyainkot.

Édes hazánknak szent szerelme,
segítsd vitézink karjait,
szabadság kedves istensége,
törd öszve népünk lántzait,
küldgyétek ütköző tsatánkhoz
aʼ győzedelmek angyalát,
hadd űzze aʼ gaz despotát
pokolnak kormos ajtajához!!!