HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az első Egygyesűlés!*
[A darabot is rejtett módon jegyezte le Verseghy. A nyomtatott szöveg egy-egy betűje fölé pontot tett, illetve néha egy-egy apró betűt is beírt a szavak közé: ezeket egybeolvasva áll össze a priaposzi ének.]
Amint hölgyemmel eggyütt ültünk
eggy pelyhes ágynak oldalánn,
ʼs aʼ tsókok által meghevűltünk
eggymásnak tsüggvén ajakánn;
eggy édes kívánságra gerjedtt
szívünknek érző rejteke,
ʼs testűnkre hírtelen kiterjedtt
Venus tüzének ösztöne!

Sokáig néma sóhajtással
rajzoltuk szívünk titkait
ʼs nedves szemünkben vídúlással
nézgettük lángolásait.
Még végre nyíltt ölembe vontam
képére tűzvén képemet
ʼs örökre nőmnek választottam,
mint ő férjének engemet!

Aʼ szoknya résenn aʼ kebléhez
betsúsztak erre újjaim
ʼs amint elértek szent vőlgyéhez
reszketni kezdtek tagjaim.
Ő szűzhöz illő vonzolással
vállamra tette homlokát;
de én fel birtam tsiklandással
az édes kéjnek ajtaját!

Itt játszdogálván elvezettem
feszűltt vesszőmhöz kis kezét
ʼs görnyedtt markába szerkeztettem,
vívásra vágyó tar fejét.
Ő már szelíden húzogatta
tövének göndör szálait
már hízelkedve morzsogatta
eggyenkint minden ágjait.

Tsókokhoz kaptsoltt könyörgéssel
kértem fő boldogságomot,
ʼs ő helyben hagyta nyöszörgéssel
esdeklő kívánságomot.
elejbe állván felfedeztem
gyors kézzel bájos rejtekét,
ʼs majd ájúlásig tsüggedeztem
meglátván belső termetét!

Vesszőmöt erre átszorgattam
völgyének szűkebb ajtajánn
ʼs egész fenékig eltsúsztattam
harmattal síkoltt udvaránn.
Itt hölgyem tikkadó hangzattal
eggy édes ahra fakadott
ʼs el lepve bűves ájúlással
egészen hátra lankadott!

Én végre gyengén ráborúlván,
hozzá tsatoltam mellyemet,
ʼs vesszőmmel méhét gyorsan dúlván
töltöttem édes kedvemet.
Szent vőlgye minden ötlésemre
új szűrtsőléssel megfelelt
ʼs friss nyirkot öntvén ösvényemre,
viszont ötléssel felemelt!

Így űztük kedves játékunkat,
míg kéjünk zárja felfakadtt,
ʼs aʼ báj meglepvén ágyékunkot,
magunkonn kívűl elragadtt.
Vesszőm zokogva fetskendezte
méhébe forró tsöppeit,
melly viszont nyögve lötskendezte
egész hosszára nedveit!

Még vesszőm lassan húnyorodván
tágúltt völgyében tikkadott,
azonban hölgyem dévajkodván,
feszűltt nyelvével szoptatott!
Átfogta végre két kezével
tövig mezítlen tzombomot,
ʼs ölének tellyes erejével
völgyébe nyomta dútzomot!

Ah vaj ha úgy mond meg ne hűllyön
eʼ hűség még tart életünk!
O bár naponkint felhevűllyön
új édességgel bájtüzünk!
Egymáshoz tűzve megfogadtuk,
hogy meg nem szegjük frígyünköt,
tüzünkkel ammint öszve adtuk
folyvást apollyuk szívünköt!!!