Tisztúl a’ homályból a’ Naptól fényes ég,
Aldott légy Örök Tűz! Mennyei Fényesség!
A’ tíz esztendővel előre botsátott
Hajnal után el-jött ama’ régen látott
Nap, mellyet ez előtt mint egy két századdal
Támasztottál ugyan ditső hatalmaddal,
Te! ki vagy egyedűl a’ fénynek forrása,
’S kitől minden jónak vagyon származása.
De hol a’ setét éjj, hol komor fellegek,
Hol még szél-veszek is ’s zúggó fergetegek
’S néha nagy mértékű nap fogyatkozások
Olly erőssek vóltak; hogy a’ súgárzások
Csak ollyan gyenge fényt túdtak eregetni,
Mint fátyolon által szokott a’ Hóld vetni.
Már fénylik; ki tisztúlt e’ boldog időben, -
Már fénylik; még pedig olly derék erőben,
Hogy kétségbe hozzuk érzékenységünket,
Ha vallyon nem álom tsal e meg bennünket?
Mert több a’ mit látunk mint a’ mit képzettünk
Nagyobb jóval bírunk, mint sem reménylettünk. -
Avagy-tsak – Szent Isten! ki hitte vólna?
Hanem-ha valaki képtelent gondolna,
Ez-előtt úgy tetszik tsak tíz esztendővel
Míg még be vólt a’ nap takarva felhővel,
Hogy a’ világosság illy messze terjedjen,
Hogy én mást, ’s más engem’ ennyire szenvedjen?
Hogy mind hárman egymást testvéreknek valljuk
’S azt hogy vér-tagadók vóltunk, már fajlaljuk
Hogy valamit hinni szabadok lehessünk,
’S erre testvérünktől önként segíttessünk.
Hogy a’ meg-hólt törvényt fel-eleveníttsük,
’S azt mint közös és Szent végzést úgy említtsük
Hogy vallásunk dolga el-rendelésére
Ide seregeljünk Hazánk’ közepére,
Egyházi Nagy Gyűlést tarthassunk Budában,
’S Kánonokat írjunk az Ország’ Házában;
Boldog Isten! ennek jövendölésére
Mitsoda borzadás szált vólna szívére
Soknak? ki a’ dolgot tsak idő-folytával
Mérsékli, nem pedig Isten’ hatalmával.
Aldott légy Nagy Felség! egy örök Hatalom!
Ki előtt annyit és a’ hit ’s bízodalom:
Hogy meg él ha bizik a’ bűnös Magdolna
’S fel kél a’ hólt tsak higyj ha bár szagos vólna.
Aldott légy és áldj meg bizott egyességgel
Hogy se mi a’ hitben való külömbséggel
Sem a’ Király ’s Ország, a’ föbb hatalommal
Úgy ne bánjunk a’ már nyert bizodalommal
Mint, egy vagy két napra be szállott vendéggel,
Hanem mint Nagy Kintsel ’s Kedves örökséggel.
írta a’ ’Sinati Gyűlésben Budán 13a 8
1791. Horváth Adám mpr