POZSONBAN,
Wéber Simon Péter betűivel.
Még alig hajnallott, midőn Minden Szentek
A’ Mindenhatónak ’sámolyához mentek;
Láng színnel fénylettek ama’ szent pitvarok,
A’ hol a’ Nagy Királyt a’ Mennyei Karok
Egy örök éltető szent tűztől buzdúlva
Imádták; a’ főldre artzal le-borúlva. –
Mert ott van Királyi lakó helyje néki,
Tiszta tűzzel vagyon körűl fogva széki.
Mellyet bé-kerítnek a’ hajnal’ szárnyjai,
’S fenn-függve tartanak az égnek fijai:
Onnan oszlanak-el széllyel a’ súgárok:
Mellyekből e’ roppant térségű határok,
’S mind az, a’ mi teszi, ez nagy Mindenséget,
Tüzet vesz magának és elevenséget. –
Innen jön egy súgár lassú terjedéssel.
’S eleven fényt ereszt tsendes remegéssel,
Kedves Hazánk’ három árnyékos halmára:
Kik közűl egyiknek kiessebb dombjára
Űlt, egy gyászos Aszszony, régi özvegy ’s árva,
A’ kettős keresztnél segedelmet várva. –
Ott kezét fejére kútsolva, ’s könyvezve
Szemeit az örök tűz felé szegezve,
Így kiált-fel oda, a’ hol az Istennek
Székinél, ma minden Szentek meg-jelennek,
Add viszsza nagy Felség! régi magzatimat,
Támaszd-fel örök Tűz! el-tűnt hamvaimat,
Ti! méhem’ hajdani ditső Gyümőltsei!
Az el-allyasodott Világ’ Remekjei!
Vonjátok-le rólam Gyászos köntösömet,
’S készíttsetek pompás Innephez engemet.
Jertek viszsza Nemes Unokáitokba
Nemes Lelkek! mert már azoknak számokba
Többnyire nememnek jelesebb Fejei
Tsak az Árvák, ’s Özvegy Aszszony’ gyermekei. –
Te pedig oh szent Szűz! Kedves Nemzetemnek
Pártfogója! a’ ki a’ Véghetetlennek
Belső Küszőbénél, koronázott Fővel
* Fővél értelemszerűen és rímelés szerint jav.
Űlsz – ’s körűl vétetve egy fényes felhővel
Ragyogsz a’ Szentek közt, mint lángba őltözött
Fényes hajnal, a’ több kis tsillagok között.
’S úgy tetszik, hogy ortzád, ez rég meg-vettetett
Özvegyre most kegyes vídám szemet vetett.
Mutass Fijaim közt egyet; – add tudtomra:
Ki leszsz alkalmatos el-aggott koromra,
Arra; hogy a’ dolgok’ illy változásában
Nádor Ispányommá tegyem a’ Hazában.
Ki leszsz elég bátor, de még sem vakmerő?
Ki leszsz elég tanúlt ’s bőlts, de nem heverő?
Egy leg-jobb Hazafi, de hív Királyjához?
Egy vérrel és hittel a’ Szent Koronához
Köteles: egy Okos, a’ kiről hihetni
Előre, hogy nem kell más által vezetni.
Egy gyors eszű, de nem személy válogató,
Egy mindenhez nyájas, még sem szín mutató.
Mutasd-ki ezt Szent Szűz! újjal, ’s add kezemre,
Ezzel viselsz gondot leg-jobban népemre. –
Ezt alig mondá ki; hát nap nyúgot felől,
A’ homály’ hónyából repűlve jön elől
Egy pár szárnyas tsuda Aszszony tekíntettel,
Kígyókból nőtt hajjal, ’s véres őltözettel;
Az álnok Irígység, a’ világ’ gyilkossa,
És a’ viszsza-vonás, ennek tanátsossa.
Suhog dühös szárnyjok fent a’ levegőbe,
’S dögleletes szagot hajt a’ hegy-tetőbe;
El-lepi lebegő tollakra függesztett
Utálatos testek a’ kettős Keresztet.
Kezdik tanátsolni szóval az Özvegyet,
Öszve hordnak mindent, jót roszszal elegyet;
A’ Haza’ Nagyjait öszsze hasonlítják;
Kinek bűnét, kinek érdemét nagyítják: –
Látván a’ Szűz Anya a’ fényes felhőben;
Mitsoda tsalárdság lappang e’ kettőben?
Bővebbetske fényt ád a’ Keresztes Hegynek,
’S így felel hallató hangal az Özvegynek:
„Ha nem vígyázsz – most is keserves tsapással
„Meg-tsal az irígység, a’ viszsza vonással: –
„Gyülőlséges minden öszve hasonlítás;
„De minek is ide több szó-szaporítás?
„Emeld egygyel fellyebb az Ország-Bíráját,
„Ő hogy meg-érdemli, adta már példáját
Akkor – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
FOLYTATÁSA
A’ SZENT SZŰZ’ BESZÉDÉNEK,
ÉS A’ MINDSZENT NAPI HAJNALNAK
a’ Novemb: 15-dik napján tartatott
öröm Innepig.
Akkor – – – –
Kérd ki Ország Nádor Ispányjának
Leopold Hertzeget: – Ő leszsz a’ Hazának
Közepénn addig is a’ Király’ záloga;
Míg minden segítség ’s Mentor nélkűl maga
Elég leszsz azon nagy terh’ hordozására,
Melly e’ Hívatallal tétetik vállára. –
Tudom: hogy leszsz itt is két erős ellenség,
Úgy-mint a’ Félelem ’s a’ Hihetetlenség
Mellyek, már is kezdnek halavány ortzával,
Hazafi buzgóság fejér Palástjával
Takarva, fel-jönni fényes hegyeidre
És fátyolt akarnak vonni szemeidre.
De Te félre tévén minden gyanúságot
’S a’ Fő hatalomra bízván az Országot;
E’ ditső fény felé fordíttsad szemedet;
Itt van az az erő, melly meg-tart Tégedet. –
Emlékezz lételed első kezdetire,
Első Szent Királyod’ István’ tetteire;
Ki itt fénylik köztünk örök fényességben
’S főldi Királysága jutalmát az Égben
Azzal találta-meg, hogy örömmel látja,
Mint Magyar Apostol ’s Angyalok Barátja
A’ sok Keresztyénné lett Lelkek’ seregét
Kikkel gazdagítá a’ bóldogok’ Egét
Ő kezdte, ha újság, ezt a’ jó újságot,
Ő kötötte öszsze magát, ’s az Országot
Azzal, hogy Gróf nevet adott vólt Abának
A’ Sógorát tévén Nádor Ispányjának,
’S mond-meg hát, mikor vólt nagyobb egygyességben
A’ nép a’ Királlyal? ’s mi vitte azt végben?
Az; mert testnek nézte a’ Fő az Országot,
’S Királyi vér viselt közbenjáróságot. –
Így tett Nagy Lajos is – De ez még szebb lészen,
És a’ Bízodalom mértékje egészszen
Meg-telik, a’ midőn Leopold az Atyja’
Öröme’ innepét azzal hármaztatja,
Hogy Leopold Császár’ magyar Koronáját
A’ Fija Leopold vezeti ’s pompáját
Az egek, ez gyászos özvegy’ kérelmére
Igazgatják éppen Lepold’ Innepére.
Néked pedig Kegyes! ’s a’ már valahára
Fel-éledt gyermekid’ vígasztalására,
Az Ég olly második Leopoldot adott,
Ki a’ mint Leopold kezdte e’ századot,
Ditsősségesebben fogja el-végezni,
Midőn Leopoldban fogja meg-érezni,
Melly ditsőség bírni egy ollyan Országot,
A’ melly a’ Királyi leg-főbb méltóságot
Az Ösi szabadság’ Nemes birtokában,
Meg-tudja tartani maga divatjában. –
Ezekre, egy kitsinyt vigabb tekíntettel,
Viszonoz az özvegy illyen felelettel.
Úgy leszsz-e hát Szent Szűz! leszsz-e valahára
Tekintet, az égből Nemzetem javára?
Ez szókra a’ hajnal fényesebben langal,
És így felel az ég, egy Angyali hangal:
Úgy leszsz: – mellyet hallván amaz írtóztató
Két tsuda, rémítő nagy zajjal ’s hallató
Zörgéssel, a’ komor élly setétségébe
Rohannak ’s le-szállnak pokol’ mélységébe.
Még suhogott szárnyjok a’ Hegynek tövébe,
Mikor a’ meg-vídúlt Özvegynek fülébe
Illyen szók hangzottak a’ vőlgy’ hajlásából
Ama’ viszsza-vonás ’s irígység’ szájából:
Már nints, nintsen haszna semmi mesterségnek,
Bóldog leszsz a’ Magyar – úgy tetszett az Égnek.
Szakadatlan már az egygyesség kötele,
Isméri Királyját a’ Magyar, és vele
Mint test a’ Lélekkel, melly őt lelkesíti,
Úgy él, ’s ditsőségét, égig emelíti. –
Míg többet szólnának; a’ Mennyei Karok
Illy örvendő hangal szóllnak: – Ti Magyarok!
Bóldogok legyetek bóldog Királytokkal
Bóldogok legyetek Nádor Ispánytokkal, –
Meg-lett; ím maga megy Nemzeti pompával
Édes Atyja előtt a’ Szent Koronával –
Óh bóldog Országlás! bóldog bírodalom!
Bóldog és szerentsés Királyi hatalom!
Mellynek olly szabad nép vagyon birtokában
A’ melly leg-nagyobb fény az ő Hatalmában.
HORVÁTH ÁDÁM m. p.