Sárgúl a’ ro’s-virág – Szombatra meg-érik,
Melly sótalan ro’sot sokann kik esmérik,
Hogy meg-arathassák Vasárnapra kérik,
De néki az útat hólnap Szírtzre mérik.
Nem lesz szerentséje sem Rohadt Mávának
Sem a’ Felső-Őrsi Ignátz’ Bandájának,
Kit Pán Diánnával ketten koholának,
’S tettek Mu’sikusok’ ’s Vadászok’ Apjának. –
– Mikoron épűltek Nagy Trója várának
Falai; már félíg épűltt bástyájának
Tetején feledte húrjait lantjának
Apolló, szerzője a’ szép Muzsikának,
Melly lanttól a’ hangot a’ fal úgy be-vette,
Hogy mikor az utánn sétáltak felette,
A’ hangot a’ bástya akkép ejtegette,
Mint mikor Apolló lantját veregette.
Ha ott nem találom Házánál Gazdámat,
Ez hírtelen készűltt tsekély mu’sikámat
Ott hagyom, ’s most rakott falad ez nótámat
Repetálja a’ minn kezdtem ez vers-számot.
Valahányszor lábad’ nyomja kerítésed
Ez lesz sótalan ro’s első köszöntésed;
De jobb, ha Szombatig lehetne késésed,
Akkor tisztesebben lészen tisztelésed.
* tiszteléséd Rímelés szerint jav.
Hát már tsak hijjában oda fáradnának,
Három szép Fijai Ignátz’ Bandájának,
A’ kik néked ollyan köszöntést adának,
A’ millyent először Vénus a’ Fijának.
Ha lesz szerentsém jó – ha nem, azt sem bánom.
Élyjen Ro’sos Antal, most-is azt kívánom
Hanem (a’ mi mostan hogy el-múlik, szánom)
Kérem: másszor legyen az a’ Dínom-dánom.