A’ Theologusok’ dolga sorbonában
Törni a’ fejeket az Isten’ títkában,
És ha fenn-akadnak néhol a’ nagygyában,
Hadd igazíttsa el a’ Pápa Romában.
Az ég- és főld-mérő Túdós embereknek
Pedig, leg-rövidebb útján az egeknek
Szabad, jó egyenes útat fel-menteknek
Szabni, ’s társaikká lenni a’ Szenteknek.
Ovidiusból:
Felices animae!* animae helyett animas szerepel, jav.
quibus haec cognoscere etc.
Oh melly bóldogoknak tarthatják magokat,
Kik arra vetették leg-elébb gondjokat,
Hogy tudják esmérni a’ tsillagzatokat,
’S mint-egy az egekbe tegyék-fel lábokat.
Minden egyéb vétkes munkáknak felettek
Mellyeket a’ világ’ mezején szűlettek
Gyermeki bolondság színével festettek,
Ezek valójában fellyebb emelkedtek.
Nem rontotta a’ bor ’s szerelem ezeket
A’ magas egekben múlató Lelkeket.
Nem kedvelték sem a’ törvenyes pereket,
Sem a’ tábor-járó katonák terheket.
Nem szerették ezek, és ellent vetének
A’ világ gyermek és kevélykédésének,
Sem pedig szívekben helyt nem engedének
A’ világi kintsnek,
* A szó végén álló kötőjelet vesszőre javítottuk.
fösvény szerelmének.
Szemünk’ eleibe le-hozták ezeket
A’ távoly tündöklő nagy égi testeket,
Fel-érték eszekkel a’ magas egeket,
’S mint-egy törvény alá rekesztik rendjeket.
Így szoktak ám bőltsen menni az egekre,
Nem mint a’ Gigások, a’ kik seregekre
Nagy magas hegyeket hordván e’ hegyekre
Egyről a többinek másztak tetejekre.