Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

 NEM rossz gondolat, nem is igazságtalan kivánság magában az: hogy a’ Nemes Asszonyok hallhassák Férjeik’ tanátskozásit a’ közönséges Gyűlésekben. – És ha ez úgy el-sűl; hogy az erősségűl fel-hozott hasznok vele járnak; ’s a’ Férjfiak’ kívánságának, (melly nélkűl amazt-is meg-engedni nem lehet) elég-tétettetik; nem tsak az Asszonyi Nem a’ Ditsősségért, ha-nem a’ Férjfiak-is, kikben áll az Országnak valóságos ereje, a’ köz haszonért, sokkal fognak tartozni, az Asszonyok’ szószóllójának; áldani fogja a’ maradék-is azt az elmét, melly ezt ki-gondolta: ha szinte valamelly, ’a dolog’ természetétől külömböző ok indította vólna-is arra: melly azomban olly erős okok ’s olly szép hasznok mellett, nem-is vólna szembe tűnő.

Nem igazságtalan kívánság, mondom, magában. – Mert hiszen jól mondjátok Kedvesink! hogy nem tsak tsupa szépek, nem tsak gyönyörűség végett teremtettek vagytok; hanem részesi, minden emberi derékségeknek: nem vagytok szolgaink, rabjaink; hanem véreink, Testvérink, Atyáinknak velünk egygyütt törvényes örökösi; nem tsak házi foglalatosságokra rendeltettek, hanem a’ Ház népnek, mint-meg-annyi kisded Társaságoknak sarkalatos tagjai: ’s abban a’ társaságban, a’ Ti eszetektől, ’s magatok’ alkalmaztatásától igen sok függ, és bizonyára az ollyan Férjfi örömest meg-engedheti Feleségének, hogy ö vele eggy méltóságú legyen az Aszszony, a’ Háznál, a’ kinek Felesége hiszi-is, mutatja-is, hogy elébb való ő nála az ő Ura. – Nem-is vagytok ollyan rövid értelműek, hogy a’ tanátskozásokat érteni, vagy leg-alább azokból tanúlni ne tudnátok: nem vagytok ollyan érzéketlenek-is, hogy az illyen szent helyeknek gyakorlását, idővel, magatok’ tulajdonságainak javításával, ’s magyar Gyermekeitek nevelésével, haszonra ne-tudnátok fordítani: úgy, hogy szószóllótok’ szándéka valósággal magában jó szándék, ’s kívánságtok nem igazságtalan.

De jusson eszetekbe Kedvesink! mi vóltatok valaha? ’s mivé lettetek? – Itéljétek-meg tsak; minden magatoknak való kedvezés nélkűl, mennyire ki-vettétek tulajdon állatjából magát az áldott Természetet; ’s mennyi okot adtatok a’ Férjfiú Nemnek arra: hogy most, mikor Országunk’ Rend-tartása szerént mindent tehet, valami a’ köztársaságot illeti; ne adja-meg, legméltóbb kívánságtokat is. – Azt a’ kedvezést, mellyet bárányi szelidségtek, ’s testetek’ gyönyörű alkotmányja erővel-is ki-fatsarhatott a’ Férjfiakból; ki-tsúfoltátok, azzal vissza éltetek, magatokat a’ Férjfiúi méltóságon fellyűl emeltétek, úgy hogy elsőségünk tsak abba maradt-meg, hogy Ti a’ köz gyűlekezetekben, (melly minden köz-társaságban szent) jelen nem vóltatok. – A’ mit a’ nagy és forró szeretet miatt kedveteknek engedtünk; azt törvénnyé, szokásbeli törvénnyé változtattátok: – azonn, hogy felesegítségteken’ néha néha könnyítettünk, a’ teréhből, mellyet Házunk’ fenn-tartására velünk, egygyütt kell viselnetek, el-vettünk; határozatlan hatalmat, tunyaságot, dologtalanságot építettetek: – el-ragadta elméitek’ nyomosságát az észnek széllyel andalgása; úgy-hogy a’ valamire való Nemes Asszony, nem tsak szégyenlett, hanem nem-is tudott Gazda-Asszony lenni: egész délig, a’ későn kelésben, piperés őltözködésben, ortza-festegetésben, magatokat a’ tűkörbe nézegetésben tőltöttétek időtöket; nagyitván a’ magatokat nézni, ’s szebbíteni kívánást bennetek az, hogy szépek vagytok – és minket is, kik, ha a’ természet eröltetése miatt néha rútak ’s ijesztők lettetek-is, tsakugyan szeretni meg nem szűntünk, a’ rutat szépnek tartani reá szoktattatok; magunkat el-asszonyosodni, és igaz ítélőiteket, a’ puhaságot el-asszonyodásnak nevezni lassan lassan meg-tanítottatok. – Páva tollaitokat el-hánytátok; az idegenektől ollyanokat, mellyek erővel lágyítják ’s kortsosítják^* a’ testet, és nemes természetéből ki-vetkeztetik, kapkodtatok magatok-is, ’s kapkodtattatok mi velünk-is. – És mivel mind ezek, mellyek olly szép áll-ortzákká formáltak benneteket ’s minket-is, Hazánkban fel nem találtattak; idegenekhez kűldöztétek nehéz keresményünket, sőt vagy magatok nagy kőltséggel mentetek annak meg-vásárlására, vagy szinte arra rendelt személlyeket bérbe-fogadva tartottatok, a’ kik arra vigyázzanak: miként változik Párisban ’s Bétsben a’ viselet? hogy minden újságnak ti lehessetek leg-első majmolóji: és ez annál jobban nevekedett bennetek, mennél jobban fogyatkozott a’ pénz; egy szóval, a’ ruhában, viseletben, alkalmaztatásban, a’ bujálkodást annyira vittétek; hogy ha hajdani Nemes Asszonyaink, a’ sirból fel-kelnének, ’s el-hihetnék, hogy Ti vagytok az ő Onokáik, azon szempillantásban, mellyben fel-kőltek, a’ főld alá vissza bújnának, ijedtekben ’s szégyenletekben. – Ne nehezteljetek az igaz mondásért; mert így hiszitek ezt magatok-is; mikor most egy kitsinyt ki nyílván szemetek, ha a’ több pompát nem-is, de az idegen ruha piperét leg-alább, testetekről le-hánytátok, adná a’ Magyarok’ Istene, hogy valósággal útálatból! –

Magyar Gyűlekezetekben kértek magatoknak halgató helyet; de ha ki kell mondani; vagy nagy szégyentekre, vagy nagyon korán.^* – Hány van köztetek? mondjátok-meg kedvesink! hány van? a’ ki eggy mélly be-látású Férjfinak jól rendbe szedett Magyar beszédét meg-tudná érteni; én meg-nem-határozom: számláljátok-meg magatok. El-temették ezt a’ nemzeti bóldogságot hajdani Magyar köntöseitek’ sir-halma alá, a’ Német és Franczia tselédek. – Az idegen születésű szoptató dajka, a’ haj-bodrozó Leány-Asszony, a’ múlattató Kis-Asszony, ha több nem vólna-is, mind ollyanok; a’ kiknek társasága nélkűl tsak egy óráig sem lehettek-el: ezek pedig a’ Ti kedvetekért, hogy szolgáljanak-is, ’s magyarúl-is meg-tanúljanak; nem tselekszik: hanem annyira meg-bűbájozták még szavatok hangját-is, hogy szégyenlenétek magyarúl beszélleni, ’s utóbb nem is értenétek. Ha annyi vólna köztetek, a’ ki a’ magyar szót, igaz hangon tudná ejteni, mint a’ ki nem érti, még szerentses vólna állapotja szép Nemeteknek; de ettől meg-váltatok az idegenekkel való társalkodás miatt: ’s annyira vittétek nyelvünk’ útálását, hogy beszédetek, ruhátokkal tökéletesen meg-egyezvén, el-nyomta ez a’ kárhozatos homály, Ösi származástoknak tsak azt a’ kis fényjét is, melly még sokakban közületek, a’ Nemes Test’-állásból, ’s magyar szeméremből ki-tündökölhetett. A’ Német, Olasz, Francz könyv kedves vólt előttetek; a’ Magyart pedig addig útáltátok olvasni, hogy útóbb, nem-is értettétek. Sőt

Leg-első gondotok vólt mind magatoknak, mind idegen Dajkáitoknak, hogy Gyermekeitek szájába idegen nyelvet óltsatok: tsak az ártatlan természetnek köszőnhetik tsetsemőitek, hogy a’ Papa hangot tsak ugyan el nem tévesztették, ’s Apjaik’ nevén kezdték a’ beszédet; mert már a’ magatok Anya nevét, mamára tseréltették velek az idegen Dajkák. Rá szoktattátok testeiket a’ puhaságra,^* az eggy-másra aggatott ruha-darabok’ viseletével. – Magatok’ alkalmaztatása példájával erkőltseiket-is; sőt a’ régi kovász által, még a’ születésben hajlandóságaikat-is úgy el-allyasitottátok; hogy tsak az egy lovaglás maradt már; melly őket hajdani Öseik’ nyereségére emlékeztethette: tsak a’ Historiáknak Németűl ’s Frantziáúl (tsuda Isteni gondviselés)! olvasása egyedűl, melly régi Törsökink’ Virtusinak követésére, imígy amúgy serkenthette: alig találunk Ifjakat fiaink kőzül, magyar vér-keveréssel, alig magyar hangzatú beszéddel, alíg meg-emberedett erkőlttsel. – Valóban a’ Magyarok’ Istene különös^* tsuda-képpen szerette ezt a’ nagy változást nemzeti dolgainkban; mert annyira ment már köztünk tulajdon nemzetünknek útálása; hogy a’ mostani újra fel-vett Magyar öltözeteket, ez elött tsak esztedővel-is, maskarának; a’ szabad szóllást, gondolkozást, Nemességünk’ meg-ismérését, bolondoskodásnak; a’ Koronához, ösi rendtartáshoz, régi szép szokásokhoz való buzgóságunkat, gyermekségnek, szelességnek, gorombaságnak mondotta vólna, nem tsak a’ Ti Nemetek, hanem Nemzetünknek atallyában nagy része. Térjetek magatokba, nem Ti vólttatok-e okai mind ezeknek; nem a’ Ti bőrötökbe nem férhetéstek, nem a’ Férjfiakon^* való fent-héjjazástok tselekedte-e mind ezeket? úgy hogy a’ kik köztetek a’ hajdani jó vérnek tsak felével bírnak-is, félő: hogy a’ szent Gyűlekezetekben-is tsúfot ne üzzetek, a’ még egésszen régi lábra nem állott, de most arra törekedő Ifjabb Magyarinkból.

Lehet hát, és bizony méltán lehet tartani, most is álhatatlanságtoktól: mert a’ titok nem tartás, mellyet szó-szóllótok fel-hozott sokkal kevesebb hiba annál az egésznél, az állhatatlanságnál. De a’ mi szerelmünk, ’s Nemzetünk’ Ditsössége tsak ugyan, nem engedi; hogy kívánságtokat ne tellyesíttsük – hanem – Tudjátok azt: hogy a’ Magyar, illyen nagy változás’ alkalmatosságával vissza vetvén szemeit az el-múltakra, hittel ajánlott hűség nélkűl, még a’ Férjfiakat sem szerette jó Hazafiaknak ismérni; holott azoknak, mind az Asszonyaikra való gondviselés, mind átallyában, az egész Országnak, mindennémü jól-léte bőrökben állván, nagyobb állandóságot lehet tőlők reményleni, mint Ti tőletek. Ne nehezteljétek tehát; ha kívánságtokat bizonyos fel-tételek nélkül meg nem engedhetjük; és ha azon fel-tételekre reá nem állatok: hidjétek-el hogy^* nem hogy Gyűlekezeteinkbe botsátanánk-be, hanem hűségtekhez sem bizhatunk semmit-is, ’s kéntelenek leszünk a’ Nemzethez való hűségtelenségtekröl örökös gyanakodásba maradni. – Ezek lesznek tehát, a’ fel-tételek, mellyeket szentűl fogadnotok kell, ha híveink akartok maradni, ’s azt akarjátok: hogy mi is szín-mutatás nélkűl szeressünk.

1. A’ Férjfiak’ elsőségét meg-ismérjétek; öket annál mint eddig, jobban betsűljétek, és azt, hogy a’ Férjfi, a’ szó ’s beszéd közt való betsűlet adást tőletek nem kivánja; nem idegen módra, nem a’ Házassági rendtartás’ Törvényjére; hanem arra magyarázzátok, hogy jó Barátoknak vall beneteket.

2. Mivel a’ tápláló nedvességek a’ testet, a’ test az indúlatokat, az indulat a’ hajlandóságokat formállya, ’s változtatja: ha a’ gyermeket fogadni nem restellitek; szoptatni se resteljétek, ha tsak azt, vagy testetek’ természete vagy nyavaljátok nem ellenzi. Azt a’ kegyetlen tunyaságot, melly szerént egy alá-való származású, ’s nemtelen indúlatú idegennek tejével kínzottátok nemes eredetű tsetsemőiteket, a’ miatt, hogy magatok’ melljét szívatni sajnáltátok; egy átaljában szép Nemetek’^* rendtartási közűl gyökerestől ki-irtsátok. Gyermekeiteket, Férjetek’, ’s magatok’ szeme’ előtt, és nem más által, hanem magatok neveljétek: puhaságra, lágy erkőltsökre, idegen szokásokra ne taníttsátok; hanem azt a’ Magyar, Nemes, de nem goromba nyerseséget, ditsösségre tőrekedést, szép Lelket, jó idején beléjek óltsátok.

3. Az idegen őltözeteket, valamint most el-hánytátok, úgy soha ezután fel ne vegyétek, ’s bű-bajosan kedveltető példátok miatt Férjeitekkel-is fel ne vetessétek: gyermekeiteknek pedig még tsak ne is mutassátok: mert mitsoda képtelenűl élnétek vissza engedelmünkkel; mikor Magyar Gyűlekezeteinknek Szent Helyjei, égig tornyozott fej-nevelőkkel, másból pótolt, vagy magatokébúl mesterséggel fúrt-faragott haj-bodrozatokkal, tsipő’ nevelő szélesen ki-abrontsolt leplekkel, ’s más Nemzet’ tsúfoló kísértetekkel villognának: ’s kivált ha ez lassan lassan, hasogatott foszlángot, nyereg formára ki-vésett formátlan süveget, térdben öszve kötőzött nadrágot, tsatos paputsot, le-konyúlt fülü idegen tsizmákat vonna maga után a’ Férjfiakra-is. – Mitsoda keserves emlékezet lenne az minékünk? hogy kedvességteknek adott engedelmünk, igy meg-motskolná temető sírjából tsak most élledező hajdani szép viseletünket.

4. Nemzeti nyelveteket szorgalmatosan tanúljátok, ’s mentűl elébb meg-is tanúljátok. Magyarral, ha az magyarúl nem tud is, idegen nyelven ne beszéljetek: gyerme[ke]itekkel pedig, éppen ne. – Sőt azokat mind addig, semmi-féle nyelvet tanúlni ne engedjétek, valamíg magyarúl jól nem tudnak: akkor-is tsak ollyan parantsolattal, hogy az idegen nyelvet, tsak idegenekkel való beszélgetésre, köny[v]-olvasásra, ’s fordításra tartsák.

5. Soha a’ Gyűlekezetekben, közbe ne szóljatok; sőt egymás közt való suttogással-is, a’ tanátskozást ne alkalmatlaníttsátok: a’ játék-színekbe, ’s múlatságos társalkodásokba való magatok alkalmaztatásának, békÉt hagyatok: egy-szóval mindent meg-tselekedjetek valamit tsak az ollyan szent helyeknek méltósága, és tisztelete meg-kiván, mind tőlünk, mind tőletek.

Ezen fel-tételek mellett bizvást be-jöhettek Gyűlekezeteinkbe, ’s vehettek különös helyt magatoknak, Kedvesink, és valamennyiszer oda jöttök, meg-emlékezzetek: hogy ti vagytok egy olly különös titkos erő az Országban: melly formálhatja a’ Nemzetet a’ szűlés, nevelés, és maga alkalmaztatás által. Ezt az erőt rosszra ne fordítsátok; hanem mutassátok-meg a’ Világnak: hogy eggy méltóságos vér-keverésű Magyar Nemzet vagytok.

Kőlt Budán Aug. 1. napján 1790.