Sem drágább kints, sem ritkább nints mint az a’ hűség,
’S mint az-az egymáshoz-való igaz lelkűség,
Mellyel társához a’ hív Barát és egyenes Szív
Viseltetik; ez míg élünk egy gyönyörűség.
Úgy tettzik: a’ fene-vadak e’ társaságot,
Jobban tudják; ’s jobban őrzik a’ Barátságot,
Mint az okos emberek; Kik közt vagynak ezerek,
Kik ezt óltsóbbra betsűlik mint e’ világot.
A’ barátság olly társaság, hol mind itélet,
Mind a’ törvény, mind a’ bíró tsak a’ szeretet.
Tanú az igaz élet, ’s a’ jó Lelki-esméret.
Ezt a’ tudja, ki valaha hívenn szeretett.
Nem függ ebben egyik személly a’ másikátúl
De függ a’ másikhoz-való barátságátúl,
Nints itt szolga, szolgáló, Fellyebb, vagy alább-való,
Még-is ha vét társa ellen, fél ’s tart magátúl.
Illyen társaság két személlynél többűl nem állhat,
Sőt ollyan-is ezer közűl kettő ha válhat.
Mert más ám mást szeretni, Más meg barátnak lenni,
Szeretet barátságot nem mindég tsinálhat.
Lehet ugyan valakinek két barátja-is,
De hogy kettőnek barátja légyen maga-is
Nem lehet, mert egy formán Kettőt szeretni talám
Nem lehet; és nem hiszem, ha maga mondja-is.
Nintsen ugyan e’ Világonn a’ ki szeressen
Téged, úgy mint magát tisztán ’s tőkéletessen,
És így barátságot-is, a’ mint ígazságot-is
Tsak alíg ha e’ világonn lelni lehessen,
Igaz: de van a’ hűségnek még-is fő pontja,
Mint van a’ ki barátjáért vérit-is ontja,
Van hát a’ szeretetben e’ romlott természetben
Ollyan; a’ mit barátságnak tarts az életben.
Sokkal nagyobb két barát közt a’ kötelesség,
Mint a’ mellyet a’ Férjéhez tart a’ Feleség,
Mert emez hív hit mellett, De annak hit sem kellett,
’S
* A hiányzó aposzrófot pótoltuk.
eszre sem veszi mikor meg-lett az egyesség.
Sok titka van, a’ mit titkol Házas-társátúl,
Az ember: de nem títkollya a’ barátjátúl
Ha tsak, mind a’ Házasság, Mind az igaz barátság
Egyűtt nintsen egy személlyben, kit tart sajátúl.
Egygyez egygyik a’ másiknak akaratjával,
Nem fél tőle ha esik-is néha kárával,
Egygyez a’ szív, a’ Lélek, ’s az akarat is vélek,
Pirithous Pokolba megy Thézeussával,
Soha az igaz barátság el-sem-romolhat.
Erős kőtél ’s kőtés ez, melly fel-nem bomolhat,
Ha hűségnek véget vet, Már nem igaz szeretet,
A’ Világ-is elébb mint ez öszve omolhat.
Ha meg-veted barátodat és el-válsz tőle
Soha sem vóltál barát, ki-tettzik belőle,
E’ vólt szeretetednek Híjja és hűségednek,
Hogy hited ’s hiteled nints állandó felőle.
Óh pedig melly sok ezerenn hív barátoknak
Nevét tulajdonítni akarják magoknak.
A’ kik vagy betsűletért, Vagy búja szeretetért
Véget vetnek állhatatlan barátságoknak.
Sokat a’ pénzért törődő fösvény szív ’s elme,
Sokat, tsak egy állhatatlan Aszszony szerelme
Annyira meg-veszteget (tudok ollyat eleget)
Hogy ha barát vólt nem barát már ő Kegyelme.
Vigyázz tehát, és meg-rostáld a’ barátokat,
És mind addíg Barátoknak ne tartsd azokat
Míg meg-nem-tapasztalod, Hogy károkat nem vallod.
Mert e’ Világ meg-veszteget sokszor sokakat.