Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

Felejthetetlen Barátom! Te nekem már másodszor támadtál-fel; és ha még meg-vagynak hajdani eleven érzéseid; - látom pedig 12^a 8br 1802 kőlt Leveledbül, (de a’ mellyet én tsak tegnap vettem) hogy jó formán meg vagynak; - képzelheted, melly édes az nekem; sőt meg-tudhatod, idővel, jó Barátinktúl, melly édes vólt addig is, mig Leveledet még nem vettem. Hogy senki sem tudta meg-mondani hol-lakásomat; azt tsudálom; és még is ha jól számot vetek magammal; ok nélkűl tsudálom. Mert valóban oka vagyok ismeretlenné lételemnek; nem ugyan valamelly alatsonyság, valamelly magam’ el-hagyása, valamelly a’ köz jóval nem gondolás miatt, hanem egy el-tökéllett makatsság, és kigyógyithatatlan Kevéllység miatt, melly’ mindenik indulatomnak nevét igazán el találtad, hanem az epithetonját, hogy az menthetetlen; nem jól adtad-meg. En tsak a’ látható vilagnak, ennek a’ Leibniczként sensibilis vagy aspectabilis vilagnak, lettem Remetévé; de nem sem az erköltsi, sem a’ Literatori világnak. Ember Társaimnak öszve foglalása, a’ mit Közönségnek nevezünk, ebben a’ mostani állapotjában, nem érdemes többé arra, hogy az ő előmenetelét tárgyazó faradthatatlanságomat vele (a’ mostanival) éreztessem; midőn ő azt vagy ki neveti, vagy üldözi; és ha azt a’ fájdalmamat el halgatom is (mert azt is igen ritkának öntöm kebelébe) hogy engemet, egy eredeti Teremtmény létemre, szint úgy, mint az alkotó természet kezébül, minden különös figyelem nélkül ki tsuszótt, ’s mint egy vaktában elevenekké lett testiségeket; arra kárhoztatott; hogy élelmem keresésével tőltsem-el ezt a’ rövid időt; mellyet én, nagyon is tudom ’s érzem, hova tartoznám fordítani: - de az! az! hogy az én eredeti derékségemnek tenyészeteit, ollyan vagy herék vagy alatsonyok ítélik, a’ kik valaha a’ Lelkek országában Hottentotak lesznek akkor, mikor én Arkhangyal; az már, az én hiszemem szerént, betű szerént való értelemben Isten kísértés.!!! Mert mit tehetek én arrúl hogy én tsak Horváth Adamnak születtem,? és ez az én láthani vilagbeli existentiam, nem tud elég piperét és fenyességet adni munkásságomnak; de ellenben tehetnének ők, ha tudósoknak tartják magokat; úgy, - hogy ne zavarnák öszve a’ Seculum’, és bőltsesség’ két ellenkező tekinteteit. - Ugy e Edes Barátom! hogy Kevélly beszédek ezek. Meg-vallom^* hogy kevéllyek, vagy leg-alább mérgessek. De nem szólhatok másképpen: mert ha egy részrűl el-gondolom azt; hogy nekem a’ születés tsak annyit adott, a' mi vegetans lételemnek fent tartására fáradtságos munka nélkül nem elég; és a’ mellynek nagy része már azon Oskolákra, mellyek nélkül bár el-lehettem volna, de a’ mellyekre még is, a’ velem termett elementáris minéműségeknek evolutioja tekintetébül szükségem volt; el kőlt: Ha azt, hogy minekutánna észre vettem, melly nagy akadék ez a’ vegetans életnek elő mozdítása, a’ tehetős elme originális tárgyának munkás nyomozásában; és ennél fogva, igyekeztem elébb meg szerzeni fiatalabb koromban azt, a’ mire mint eleven állatnak szükségem van; ez a’ visibilis Mundus, hol éppen magokat az én tűz természetű tulajdonságimat, hol pedig a’ mi nagyobb, erköltsömet vette ezközűl: a’ már tsak torony hijjával volt Tündér Váraimnak le rontására. - Ha azt, hogy mikor már fáradthatatlan szorgalommal, és pálya futásom valóságos tárgya’ üzésében esett néminemű hátráltatásával, jó formán ollyan állapotba tettem magamat, a’ mellyben kedvelt foglalatosságimnak egésszen neki fekhetem: és annak is nagy részét, egy véletlen, ’s reám nézve éppen incompetens zűrzavar, semmivé tette: melly nagyon ki mutatta a’ könyörűletlen irigység, és gondolatlan maga szeretet: hogy az én nyugodalmamra, és azt követő nyomós munkásságomra, a’ világnak semmi szüksége nintsen: Más részrül tapasztalom azt; hogy az én leg nemesebb foglalatosságimat ’s productumimat is, ez a’ külső fénytül lelkesittetett világ, ez a’ napok napjának eredeti tüzétől nagyobbára üres, és tsak a’ vastag párázatokkal bővös, magakevert atmosferájában, homály közt lebegő gombolyag, nem a’ magok tárgyához ’s valódi próba kövéhez, hanem ehez a’ mostani precaria existentiához mérsékli - hallom azt; hogy ellen-mondásomra, mellyel meg intettem 1789ben a’ Berlini Astronomust, hogy ne jövendöljön üstökös tsillagot, már (hihető) azért, hogy én tsupa eredeti ember vagyok, és nem tsak hazámon kívül tudomány kedvéért soha sem voltam, de nyelveket sem tudok: könyv is jött ki, vagy könyvetske, arrúl, hogy az a’ Magyar ember, maga sem számozta ki azt az ellen mondását - holott ő tsalatkozott, és én nem: sőt az én számolásom éppen az volt, hogy nem lehet ki számolni; ’s az lesz az utolsó aequatio x = x - szHirbül kell hallanom azt, hogy Kantnak némelly idétlen majmai, a’ kik ha talán látták is, de úgy nem ismerik Kantot mint én, és tsak azt sem tudnák igazán definiálni, mi az a’ transcendentale? a’ mit pedig maga Kant is, el-Leibnicztül tulajdonított; ki nevetik, szólják szapulják az én Psykhologiámat, gunyolássoknak dühösségében el-mulasztván meg-gondolni azt, hogy az még a’ 18dik százban, és százhoz, Írattatott, - ki hirlelt jutalom fejében - nem magános, hanem közönséges visgálás alá: és hogy én nem tsak Philosophus vagyok, hanem a’ mellett hogy makats Magyar; született, és a’ születéssel már, ki szabott törvények alá kötelezett Polgár is; a’ ki ha most, az én obscura Cameramban tsupa fejéren botsátom be az elegyített sugárokat; szabadon hagyom mind őket, mind a’ Posteritast, az én tsupa fejérségembül szivárványt tsinálni; mellyet ellenben az ő feketeségekbül, ’s színjek’ semmiségébül, soha a’ legkésőbb századok sem fognak tudni producálni. Dogmatistának kellett lennem; a’ ki pedig jobb idealista vagyok mint ők, ha kevert Empiricus, ha okként nem valóságos Scepticus is. Tapasztalásbúl pedig tudnom azt, hogy negyedik Holmimbül, minden vers sor, ’s néha egész Carmen is ki van keresztelve, mihelyt tsók vagy szerelem szó volt benne: semmit sem tsudálkozhatsz rajta sem nem kárhoztathatsz érte, ha én többé semminemű munkámmal senki gyomrát keverni nem akarom: hanem dolgozom még tüzessebb Energeiaval mint elébb, és könyves házam moha közt a’ pornak lepni hagyom, mind kész és készülendő Holmieimet, mind a’ Hercules Oroszlánnyá Románomat, mind Magyar (de nem fordítás) Luczianusomat; mind Novissima (nem leg-újjabb, hanem leg utolsó) Philosophiamat: a’ mellybül majd látni fogják az ostoba gúnyolok, hogy tudtam én azt mikor Pychologiát írtam is; mi valóban a’ Lélek?, tudtam, hogy van e? és ha van, mitsoda az Erkölts és Morál;? mi a’ valódi Physica, mi a’ természet? mi az elementum, és látni fogják, melly természet szerént való szárnyai vagynak a’ transcendentalis gondolatoknak; melly együgyű kezdete van a’ józan Philosophianak, a’ millyen lessz a’ vége vagy utolja is valaha; melly nagyon el lehet a’ böltselkedő azok nélkül az Abrakadabrák nélkül, mellyeket a’ Pythagorás (egyébaránt hasonlíthatatlan Genie) hamvaibúl, új eletre hozott, és NB ma! a’ világosság’ epochájában - Kant: De ezeket az irigy lelkek, ’s azok miatt^* más – jó Barátok is az én életemben alig ha fognak olvasni: fél periodus kell leg alább neki, mint az őszi gabona magnak, hogy evolvaltasson,^* haszonnal; tsak a’ Seculumra nézve is; de azért is, hogy ezeknek a’ mellyékes tekinteteknek, ascititia particuláknak, és eppen nem elementaris Substantiáknak, mineműek ezek, Professor Kant, Consiliarius Volf, Astronomus Majer, Gazdag Meczenas vagy tehetős Szetsenyi, Fundator Festetits, Jesuita Hell és Makó, Coronae Custos Teleki Bibliothecarius Cornides, Bujdosó Csokonai, Pásztor Virgilius, Nyomorgó^* Kazinczi, Kétszer elszegenyedett Horvath, mind le kell elébb ezekrül a’ nevekről rothadni; ’s mindeniknek ad ultima elementa decomponáltatni, hogy a’ maradék mindeniket a’ maga érdeméhez keppest hasonlithassa a’ többihez. - Ebben áll az én kevéllységem barátom; ezt a’ halhatatlanságnak leg édessebb nemét, ebben a’ rövid és nyomoruságos életben mint egy anticipálni; el hittetni magammal, hogy felőlem valaha, majd későn, lételemnek el-bomlása után jól fognak itélni, és talán többen ismerni Virgiliust, mint vagy Meczenást, vagy Julius Czezárt; azzal pedig hogy ebben a’ Teatrumban nem nekem, hanem másnak tapsolnak semmit sem gondolni: ’s mostani comparalt alatsonyságomban, még a’ leg subtilissabb részit is homalyos athmostpaeranknak transcendalni; ’s azokra a’ kik a’ Gigast, azért hogy völgyben áll, törpének gondolják, helyes és illendő bosszúálláskeppen, a’ nélkül hogy rajtok impertinenskedjem fennyen nezni alá, jövendő örők életemben való tellyes meg elégedéssel. Tegedet azomban, mivel olly figyelmetes vagy halgatásomra, nem fosztalak meg attúl a’ meg tsalattatásod’ érzésebűl szarmazandó gyönyörűségtűl; mellyet^* érzeni fogsz, ha meg mutatom, hogy én most is munkálodom: ide zárom a’ Novissima Philosophiamnak Axiomáit, mellyekbűl ki fogod calculálni, mibűl álló a’ munka? ’s mikorra valo lessz azt látni.

Én Nagy Bajomban lakom, Somogy Vrgyében.^* - Ki rablott házamat már annyira mennyire restauraltam: tettem öt esztendő ólta circiter 15. ezer forintot érő acqvisitiót; adosságomnak is Naggyát depuráltam, segítven ebbűl jó Anyám halála utan kapott ősi Successiotskám is. - Mostanában 9. hetig forro hideglelős vóltam: Magyar GazdaAsszony feleségem van: de a’ ki téged, mint minden Barátimat nagyon szeret; és unszol hogy Tegedet látogassunk meg a’ Tavasszal.^* - De azt tsak az Isten tudja mint a’ Kis Káté szóll az itéletrűl: Isten hozzád. Irám NBajomban 8^a Xbr 1802. Horváth Adam mpr a’ Te leg hívebbed.

^* I Axioma. En vagyok. Ego existo. Itt még igen kevés az Exegesis; a’ Scholionban pedig (mert in filo sohol sem dogmatizálok) egy keveset resonirozok a’ Scepticusokkal, és vastag Idealistakkal.

II Axioma. En Tudom azt, hogy vagyok. Ide jön az egész Psychologia, ugy a’ mint azt egy Originális Ember, tsupa empyrica tapasztalasokbúl ki tsinálhatja.

III Axioma. En szeretem, vagy akarom azt hogy vagyok. Ide jön az Erköltsi Tudomány és Indulatok tudományja; a’ Jus Naturae, és a’ Tarsasági ’s polgari törvény is resz szerént, resz szerént pedig ad Axioma IV. et V.

IV. En rajtam kivül más dolgok is vagynak ide jön a’ Jussnak is nemelly része, az egész Generalis és Particularis Physicanak is nemelly közönsegesebb Notitiája, de a’ mellynek meg kellett szakadni a’ következő Axiomának közbe jövesével ugymint

V. Fiók Axioma. En akarom, szeretem az én letelemhez hasonló, ’s kivált tőlem származott valóságoknak lételét. Itt a’ sexualis Amor, Generationis Necessitas; Tarsaságnak etc primorum propriumi.

VI. Axioma. En a’ magam Lételének fen tartásara magamtul nem vagyok elegendő. ide jön a’ Status Naturalisnak és Civilisnek eredeti Notitiája etc.

VII. En és a’ többi valoságok, ismét a’ többi valóságok is egymáshoz keppest, egymástúl külomböző öszve rakásúak de

VIII. In ultima decompositione egymáshoz mindenekben hasonló valósagok. Ide jön e’ kettő alá a’ Sublimior Physica, itt mutattatik meg, hogy a’ decantalt Elementumok mind tsak secundariumok, és az elsőknek külömbözö öszverakasábúl szarmaznak, a’ hol egy csiklandos Hypothesis is elő hozatik - Itt a’ Chemia

IX. A tapasztalható világban, mindenek a’ miket empyrice tudhatunk, mechanizmussal történnek. de

X. Ennek a’ mechanizmusnak, van egy okos mozgató ereje, de a’ melly spiritus nem lehet. - NB testetlen nem mozgathatja a’ testes Machinát.

XI. Theorema. Ez az universumnak okos mozgató ereje, közép pontban van sanô sensu Centralis, és végetlen ringo erővel, elasticitassal, ’s hasonlo vonszó erővel, vis attractiaval bír.

XII. Consceratium Fluidum Electricum et Magneticum az alkotó és Dirigens Természetnek két elementaris részei, ezek szint úgy mint az élő állatok és planták, per coitum generalnak, minden más aetherens fluidumokat és succus quoque terrae pingves. - All ez a’ nagy machina, mig ezeknek aequilibriuma nem turbaltatik, turbáltatvan resolvaltatik ad ultima elementa ’s lessz belüle Chaos. etc. etc.