Nagy érdemű P. U. Ne gondollya kérem, hogy a’ mit
*Ne gondollya<…> |kérem,| hogy |a’ mit| [Betoldások a sor fölött.]
két esztendő előtt, mikor magát hozzám megalázta, könyveim iránt ígértem, betellyesíteni elmulattam. De minekelőtte ez iránt Ő Excellenciájával szóllottam, tanácsot kértem még is ama’ Tiszt. Uraktúl, kik mellette hivatalkodnak. Ezeknek felelete oda ment, hogy Ő Excellenciája ezt nehezen, vagy legalább nem örömest cselekszi, mivel egyébaránt, ha az eggyik Professor Úrnak az oskolájához tartozó könyveket saját költségénn megszerezné, e’ Kegyelmes adakozást a’ többiek is megkívánhatnak. Ugyanazon
*
Egyanazon [Átírással javítva.]
Tiszt. Urak megígérték azutánn nekem, hogy ez Érseknek Bibliothecáriussáhozeggy levelet intéznek, mellyben neki meg fogják hagyni, hogy az Úrnak a’ Bibliothecábúl könyveimet olvasásnak okáért kölcsön kiadni ne terheltessen. Ha ez megtörténtë, nem tudom, de azt tudom
*de azt <..> tudom <…>
ellenben, hogy mihelyt Prof. Úr e’ könyveket a’ Bibliothecáriustúl kívánni fogja, kívánsága minden bízonnyalbetellyesedik.
E’ munkáimnak szinte rövid foglalattya és a’ Filozófiábúlkölcsönöző okokra épített systemája lévén a’
Felelet, mellyet a’ N. Muzeumnak 4. első kérdésére készítettem, ezzel Professor Uramnak örök emlékezetűl kedveskedek, arra kérvén barátságosan, hogy valamint már eddig is egyéb munkáimot, ammint hiteles tudósításokbúl tudom, a’ Tanúló Ifiúságnak buzgón ajánlotta, úgy ezt is, sőt
*sőt<még kö>
mint legfontosabb írásomat még különösebben is ajánlani ne terhetessen. Ha viszontag valamiben szolgálhatok, parancsollyon velem az Úr, kinek egyébaránt is magamot szívességébe ajánlom, és állandó tisztelettel vagyok.