Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Úri személlyét ugyan ösmerni szerencsém nem lévén, de Barátimtúl^* igaz Magyar szívének^*dücsősséges hírét hallván, anyanyelvünknek csínosítására ügyelő legújabb munkámmal merészlek örök emlékezetűl kedveskedni Nagyságodnak, csekély ajándékomhoz ama’ kérést függesztvén, hogy engemet szíves Tisztelői közé fogadni méltóztasson. A’ mit a’ Magyar Nyelvrűl eddig^* negyven esztendőbéli^* fáradságos, és^* számtalan akadályokkal küszködni kénytelenített nyomozásim által kitanúlhattam, azt én e’ könyvembe mind beiktattam, nem mintha a’ velem eggyüdősÍrókot a’ tőllem kinyomozott igazságoknak elfogadására téríthetni^*magamhoz édesíthetni reméllettem volna, hanem hogy a’ jövendő kornak anyanyelvünk renbeszedésére és valóságos szépítésére útat nyissak. Több már harminczeszt endejénél, hogy Könyvszerzőinket, valahányan vannak, majd annyi felekezetre szakadni látom az anyanyelvnek művelésében. Eggyik régi Enniusainkbúl akarja azt csinosítani, kikben az arany sok szemet alatt fekszik; a’ másik a’ Deák nyelvnek rámájára vonni, a’ harmadik a’ mostani Európai nyelvekhez alkalmaztatni. Kikiközűlökazonnkivűl tekintetekre szeret építeni, talán csak hogy magának is hatalmaskodó^*tekíntetet szerezhessen. Így én lehetetlennek látván, hogy megeggyesűllyünk, a’ Filozofiához folyamodtam. Ennek tanácslása szerént nem néztem én nyelvünköt egyébnek, hanem csak eszköznek, mellyel a’ Nemzeti csinositás előmozdíttasson: erre pedig szükségesnek találom, hogy a’ nyelv értelmes és érzékenyítő legyen. Értelmes elegendőképen és így mindenik Olvasó előtt eggyaránt kedves^* nem lehet, ha csak a’ külömbféle deákúl felállított külömbféle rideg rendhagyások, az egyformaságnak törvénnye alá nem vonatnak, mellyet az egész Nemzet a’ beszédben eredetétűl fogva hűven megtart. Szintazon Filozofia vezérlése szerint nagy^* igazságnak találtam azt is, hogy valamint mindenik nemzetnek tagjai valóságos emberek, és bizonyos nemzeti tulajdonságok által egymástúl még is szembetünőképen külömböznek, úgy valamennyi nyelv a’ világonn van, mind emberi nyelv ugyan, de egymástúl még is meghatározott nemzeti tulajdonságok által nyilvánvalóképen messze távoznak: a’ mibűl azt következtetem, hogy nyelvünknek ama’ reguláit, mellyek mindenik emberi nyelvben közönségesek, a’ Logicánaktörvénnyei alá kell vetni, de nemzeti tulajdonságai ellenben a’ deák, vagy más idegen nyelveknek majmozásával meg nem kell rontani.^* Ezen talpigazságokra építettem Analiticamnak két első Részét. De mivel a’ Nemzetnek csinosítására nem elegendő az, hogy a’ tudományokot értelmes nyelvenn elejébe terjeszthessük, az Érzéstudománynak avvagy Aestheticának vezérlése szerint kikerestem ama’ módokot is, mellyekkel akármelly emberi nyelvet képesnek lehet tenni arra, hogy az emberi szíveket érzékenyítő erővel a’ nemes érzékenyégekre a’ szép erkölcsöknek szeretetére,^* a’ jeles charactereknek formálására, eggy szóval a’ humanitásra vezethesse, ragadhassa. E’ módokra nyelvünkben is utat nyitvánAnaliticam 3. részének 1. Szakasszában, végtére a’ 2. Szakaszban az említett Érzéstudományok talpigazságira építettem az Ékesenszóllásnak az Ékesenírásnak^* és a’ Költésnek szép mesterségeit is.

Ha ezen ügyekezetimczéllyokhozközelítteneke vagy sem? Nagyságod maga legjobban megitélheti, ha hivatalbéli foglalatossági utánnhellyelközzel mulatságnak okáért eggy órácskára könyvemhez fordúlni méltóztatik, hogy abban mind eszemnek járását, mind szivemnek érzéseit kivisgálhassa. Adgyák az Egek, hogy munkám csak eggy szempillantásig tartó unalmat se okozzon.

Egyébaránt magamot úri szívességébe ajánlván, örök tisztelettel vagyok M aláz. szolg.