Percepi 26. Aug.
Respon. 27. Aug 1822.
*[Verseghy Ferenc autográf, tintával írt bejegyzése.]
Kedves Uram Bátyám!
A’ Magyar Bibliának új kiadását ügyelő tudós Értekezésébűl a’ Loterista által hozzám utasított nyomtatványok; a’ helyes fordításrúl való észrevételei Jób’ harmadik részének szép fordításával, mind kezemhez jöttek. Amazokat még minekelőtte a’ Synodusra elindúllyak, figyelmesen elolvasom, hogy a’ műdarabbúl magábúl tudgyak mellette víni, ha ellenkezői találkoznának; emezt a’ jövő esztendőre tartom, ’s vele valamellyik komorabb kötetet felvídámítom. A’ Biblia’ kiadásárúl szólló Értekezés iránt én eggy különös észrevételt tettem: mi lehet az? – „Verseghy mondám ezen próbafordításával a’ Magyarokat a’ Biblia’ olvasásátúl egészen elidegeníti! Ho! ho! Nincs külömben. Mert kivűlötte senki sincs Hazánkban, a’ ki ez isteni könyvet illy édes ’s tiszta nyelvenn tudná beszéltetni; ezt megízlelvén Papjaink, a’ régi fordításra undorodással fognak nézni. Azt pedig, hogy a’ Biblia Verseghy szabású szép köntösben jelennyen meg – mellynek elkészítése több esztendőt kíván – Püspökjeink nem győzik elvárni: és így ismét
*így |ismét| [Betoldás a sor fölött.]
néműnénű kevés változtatással, régi idomatlan formájában fog világ elejébe bocsáttatni. Vajha hamis Proféta legyek! – Én a’ Papság’ gondolkodását kitanúlván, töstént tudtára adom Kedves Uram Bátyámnak.
Az egésségére azonban ügyellyen; mert élete még szükséges az Anyaszentegyházban. Ezerszer meg ezerszer csókolom ’s maradok
Veszpr. Aug 17dikénn 1822.
változhatatlan tisztelője ’s baráttya
Horváth mk