3a Aug. Horváth Kanonok Úrnak.
Tegnap előtt szerencsém volt házamnál Főtiszt. Tulok Apátur és Kanonok Urat megtisztelni, ki nekem a’
Veszprémiekneknevével száz forintot adott kezembe, a’ nélkűl, hogy a’ küldőnek nevét belölle kivehettem volna. Vegye tehát szíves és érzékeny köszönetemet a’ jótéteményért Főtiszt. Barátom Uram, és adgya annak, a’ ki küldötte. De azt tartom, e’ köszönetem
*köszönetem <háza>
Úri házánál is marad; mert az ügyefogyottonn
hamar segíteni az én Kedves Drága Barátomnak, Horváth Jankónak különös tulajdonsága, ammint már régi tapasztalásokbúl tudom.
A’ hurut csak el nem hágy; és az orvosságok még is előttem állanak, és ha eggy részrűl gyógyítanak is, más részrűl az appetitismusomot rontyák. Isten neki! Csak a’ fejemmel dolgozhatnék folyvást! de ez még nagyon gyenge; talán mivel testi
*mivel |testi| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
erömben
*erömben <egyébkép>
nagyon megfogyatkoztam: csak a’ csont és a’ bőr rajtam.
Főtisztelendő Tulok Úr által ide zárva küldöm munkámbúl a’ kinyomtatott árkusokot. A’ Dedicatio, és a’ két utólsó árkus még a’ prés alatt vannak: de ezeknek legalább
correctúrait zárom ide, hogy Főtiszt. Barátom Uram annál hamarább olvashassa. A’
Conclusio Operis e’ munkának az én ítéletem szerint, legfontosabb része. Kevésben én itt sokat mondok. Bár nyilvábban szólhattam
*
[…]hattam [Átírással javítva.]
volna!
Ölelem,
*
Cslelem [Átírással javítva.]
csókolom Kedves Drága Barátom Uramot ezerszer meg ezerszer. Főtiszt. Generalis Vicarius Urat, valamennyi egyéb jóakaróimmal eggyütt hasonlóképen.