Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

A’ két Zsoltárhoz, mellyeket Sághy Barátunk nem rég elküldött, oda függesztem még az ide zártt Levelet a’ Keresztény Indifferentismusrúl, mellyet Főtiszt Úrnak kívánsága szerint Nellessennek első Beszédgyébűl von der Göttlichkeit des katholischen Glaubens-Systems készítettem. Azzal, hogy a’ mi Protestáns Indifferentistáinknak lárvája legalább az órrok alá le van vonva, reménylem, nem sokat fognak gondolni Főtiszt. Urak, kivált, mivel minden sértés nélkűl történik. Hogy szándékaikot és tekervényesen áskálódó titkos járásaikot^* a’ világ előtt lassankit felfödözzük, még szükségesnek is tartom: mert mennél tovább vannak ők abban a vélekedésben, hogy ügyekezeteiket eszre sem vesszük, annál nagyobbra nevekedik bennek a’ merészség, melly végtére olly veszedelmes vakmerőségre fajúl, mellynek ellent sem állhatunk. Eggykét új példáját adom ennek. Jól tudván ők, hogy a’ Prímás Synodust tartani átall, ha Ő Felsége több Püspököt ki nem nevez, tellyes ügyekezeteket arra fordították, sőt még most is fordíttyák, hogy az új Püspököknek kinevezése elhalasztasson. De a’ Prímás ellenben feltette magában, hogy az Evangéliom szerint, ubi duo vel tres congregati fuerint in nomine meo, a’ Synodust bármelly kevés Püspökkel is csak elkezdi és végre is hajtya. A’ második példa abbúl áll, hogy az Esztergomi Megyében eggy Pap sincs, ammint mondgyák, kinek írásban beadott^* vélekedéseit de punctis Synodalibus a’ Pesti Protestansok in Copia ne bírnák. Bezzeg! máskép buzognak ezek ügyök mellett, mint a’ mieink a’ miénk mellett. Prudentiores filii membrarum filiis lucis.

Hogy a’ folyó esztendőnek 2. kötetében a’ vastagabb végét fogta Főtiszt. Barátom Uram a’ Pesti Tudományosok és Hírmondók^* ellen, sok böcsűletes Catholicus ember tudom,^* tellyes megelégedéssel fogadgya; én pedig részemrűl a’ mellettem írtt Apológiát szívesen köszönöm. Veszprémben nem képzelhetik magoknak az Urak a’ publicitást, mellyel a’ Pesti szilaj tulkok mindenenn keresztűl^* járnak. Megütik ugyan némellykor körmököt, mint nem régében eggy revolutionalis könyvecske miatt, mellyet a’ Prímásnak^* dedicáltak, ’s melly a’ Prímásnak repraesentatiójára, mivel a’ Dedicatio tudta nélkűl történt, confiscáltatott. Privatus, kivált szegény legény, nem mer ellenek írni, mert írásával már a’ gyalázó felelet is egyszersmind kijön, vagy írását azonnal mind megveszik és^* elsikkasztyák, vagy még panaszt is tesznek ellene, mellynek elhárítására pénz és protectio kívántatik. Így hát büntetlenűl szilajkodnak. Urat a’ tudományos dolgokban csak eggy olly^* sükeres Tekíntetű tudós Társaság mutathat nekik,^* a’ minő a’ Veszprémi, mellytűl minden kitelik, a’ mi jó,^* bölcs, és szép.

Mennyit nem agyarkodtak, micsoda szidalmakra nem fakadtak még a’ legnagyobb Catholicus Uraknak asztalánál is inter pocula,^* sőt még fülem’ hallatára az útszánn a’ Protestánsok és ezeknek Catholicus pajtássai a’ Liberálisok,^* a’ Prímásnak Budai Visitátiója ellen, mellynél az idevaló polgároktúl^* minden templomba pompával fogadtatott! De bezzeg nem szóllanak arrúl, hogy az igazságtalanságokot, mellyek a’ templomoknak pénzei és a’ lelki Pásztoroknak subsistentiái iránt olly régtűl fogva folyamatban voltak,^* kinyomozta, felfödözte, és most már irántok a’ váras’ házánál a’ Magistrátussal és Plébánosokkal^* a’ templomatyáknak és a’ tekintetesebb polgároknak jelenlétében solemnis sessiókot tart. Azt sem emlegetik, hogy a’ kilencz Budai Plébániáknak fiú és leány oskoláiban a’ jól felelő gyermekeknek annyi ezüst és arany pénzt osztogatott, hogy kiki álmélkodott rajta.

Errűl eggy kellemetes történetecskét írok ide.^* A’ Rácz várasban eggy leányka igen derekasan felelt. A’ Prímás tehát kérdi a’ Tanítót, [„]kinek a’ leánykája? – Eggy szegény mosóné az annya. – Úgy de szép ruhácskában van” ’s ezt mondván a’ Prímás, magához inti a’ leánykát a’ sorbúl, és kérdezi tőlle: Wer ist denn deine Mutter? – Eine Wäscherin. – Ist sie arm? – O! ja, wir sind arm. – Aber du hast ja schöne Kleider an? – Erre a’ leányka, körűl tekíntette magát, hogy elég messze vanë a’ többi leánykáktúl, ’s újjat ajakira tévén,^* fejét pedig a’ Prímáshoz közelebb tolván, lassúbb szózattal ezt felelte: Die Mutter hat die Kleider zu leihen genommen (geborgt) wegen Prímas. – A’ Prímás elnevette magát, a’ leánykát pedig két arannyal megajándékozta.

Már most magamrúl is eggy keveset. A’ Prímás, mikor a’ minap nálla voltam, azzal a’ declaratióval vígasztalt meg, hogy Feleletemnek, mellyet Kassai viseesperes Úrnak Operatumára írtam, elolvasására és megfontolására eggy éjszakát szánt; megdícsérte a’ módosságot és mértékletességet, mellyet benne talált; okaimrúl pedig azt vallotta, hogy általuk egészen meggyőzetett.^* E’ részrűl tehát, Istennek hála! jó rendben vagyok; jó rendben van egésségem is; kivévén, hogy a’ vak aranyér alól^* bánt, de ezzel nem sokat gondolok, csak a’ fejemnek haggyon békét;^* jó rendben vagyon Isten’ kegyelmébűl életemnek módgyával is; mert azonnal, hogy szegény Marist eltemettük, megszólítottuk, én és Ossitzky, özvegy^* Kikingerné Asszonyt, ki elejénte fiával, azutánn pedig maga, két esztendőtűl fogva házunkban lakik, és a’ Boldogúlttnak szíves barátnéja, sőt betegségében fő apolója volt, hogy mivel fia mint Annonariae Officialis Nápolyban van, Ossitzky pedig Leányával eggyütt éjjel nappal^*szolgálatot tesz, kis házunknak igazgatását, nem bérért, hanem barátságbúl és barátságos háladatosságért, magára vállalya, és nekem is különösen gondomat visellye. Erre rá állván, az Asszonyság,^* életemnek előbbeni módgyát legkisebben sem kellett megváltoztatnom, és én az Istennek elegendő hálát nem adhatok, hogy e’^* személyben, ki már 55ik esztendejét éli,^* jó dajkára, szíves barátnéra és víg kedvű, okos és cultiváltt társnéra akadtam magányosságomban.^* Főtiszt. Úr őtet nállunk már látta, és így merészli általam tisztelete mellett kezeit csókolni.