Budánn 2. Febr. 1822.
Tisztelendő Úr!
Kedves Öcsém Uram!
Böcsös levelére részént egésségemnek változásai miatt, részént fogadott és parancsoltt munkáim miatt hamarább nem válaszolhattam. Kivánsága szerint Kedves Öcsém Uramnak ide terjesztem röviden itéletemet, mellyet verseirül ejthetek. A’ metrum hibátlan; a’ gondolatok helyesek; az egész olly jó, ammint eggy illyen occasionalis óda csak lehet. Kár, hogy új magyarsággal van irva, mellynek felállitásánn Tsétsi’ zászlója alatt a’ Cálvinisták és a’ tőllök elcsábított más Literatorok, már száz esztendeje, szinte olly haszonnal dolgoznak, mint hajdan azok, kik a’ babiloniai tornyot épitették, ’s egymást végtére nem is értették. A’ ki magyarúl könyveket és kivált verseket akar irni, attúl én méltán megkivánom, hogy a’ Magyar Grammaticát ne csak tanúllya, hanem a’ sok felekezetűek közül meg is válassza. A’ ki verseket szépen akar írni, attúl megkívánom, hogy a’ nyelvnek nemzeti lelkét, a’ syntaxist, és a’ nyelvszépségek’ tárházát, az Aestheticát serényen forgassa. A’ ki új szavakat akar koholni, vagy a’ másoktúl koholtakkal okosan élni, attúl megvárom, hogy a’ magyar etymologiának szoros és az értelmességnek veszedelme nélkül áthághatatlan törvényeiben járatos legyen. De kivált Papjainktúl megkivánom azt is, hogy a’ régi Magyarságtúl, melly az egész Nemzetnél közönséges volt, a’ mostani Újítóknak kedvéért el ne szakadgyanak, annyival is inkább, mivel tudom, ’s mivel szemesebb Egyházi Fellyebvalóink is tudgyák, hogy ezen Újítóknak tendentiája, aránnya az, hogy eszeveszett új nyelvek által, mellyet ők már legtökélletesebbnek tartanak, a’ Deák beszédet Hazánkban szükségtelennek tegyék, sőt kiirtsák, azt remélvén, hogy ennek kiirtásával a’ Deák Anyaszentegyház is dugába dől Papjaival eggyütt. Kérem Öcsém Uramot, ne sajnállya olvasni Feleletemet mellyet a’ M. Muzéumnak négy kérdésére kiadtam; a’ Poézisra nézve pedig Analyticámnak 3 Részét. Egyébaránt bocsásson meg nyiltszivűségemnek, mellyet az, hogy verseiben a’ Magyarság a’ Catholicus oskolák’ számára Ő Felségének helybenhagyásával kiadott nyelvtanításimmal egyenesen ellenkezik, éntőllem minden esetre megkivánt. Vagyok illő tisztelettel
Tisztelendő Urnak
kötelesse
Verseghy Ferencz m. p.
vertatur
1. Stropha, Fénylő epithetum redundat; quia ignem lucere alioquin notum est. 2.) vihar est vox, quam non intelligo. Nec Molnár, nec Pariz Pápai, nec David Szabó eam memorat. Est forte inter ipsos provincialismos infimi ordini vocula. 3.) Áldó pro áldott magis congrueret. 4.) Malaszt ex Slavico Miloszt nomen est, quo fere tantum in operibus piis, et de Dei gratia utimur. 6.) pro megújít fors aptius esset felújít.
2. Stropha. Szabó ponit szigorú pro sanyarú, nyomorultt, szigorán adverbium esse non potest, quia sicut ex sanyarú adverbium sanyarúan vel sanyarún ita etiam, analogia sic praecipiente, ex szigorú adverbium szigorúan vel szigorún esse deberet. Ceterum szigorú est provincialismus paucis Hungaris notus. – 2.) lj notius et magis solitum est, quam ív, post quod j pronuntiationem euphoniae male faventem profert.
3.) Stropha. Apocopatio dativorum genitalium tél et tavasz sensum difficilem reddit. – 2.) Álmos non videtur esse aptum epithetum. – 3.) Világunk pro accusativo világunkot ne in Poëta quidem approbari potest. 4. Idvezle pro üdvözle est pronuntiatio Zingarica, nunc Calvinianis etiam familiaris, de quo vide Felelet §. 57. Nro 1. pag 209. et. sequ. – 5.) Lehelem est verbi lehel 1. pers. Indic. praes. formae demonstrativae: pro substantivo ergo sumi sine dispendio intelligibilatis lingvae nequit. Sunt hujusmodi nomina foetus Novatorum! qui in lingva nostra omnia susdeque miscent.
4. StrophaLachryma est köny, non vero könny. – 2.) Ante Nemzetek articulus desideraretur, quem omittere aut adhibere non a’ lubitu pendet.
5. Stropha. Leve primo intuitu ideam, succi sui excitat. Ejicienda nobis sunt e lingva nostra Imperfecta ab antiquis Reformatis male excogitata, et a nostris pejus adoptata, quae libris Protestantium Germanicis et Gallicis debentur, qui olim in Hungaricum versi sunt. 2.) Menny Király (I Rex!) pro mennyei Király, vel a’ mennynek Királlya soloecismus est, quem Poëta cumprimis vitare debet. Regulae compositionis vocum in meis Grammiticis et in Felelet videri possunt. 3.) Nyájt pro nyájat est aeque soloecismus. 4.) Idv est monstrosum nomen Novatorum pro üdvözség, ad cujus imitationem etiam Cálv dici posset pro Cálvinista, Páp pro Pápista cet.[!] Formationes vocum, nisi ad regulas etymologiae erigantur, risum movent. 5.) Intsd male pro intsd; radiculis enim t retineri debet. 6.) Intsd ’s vidd pronuncitationem difficilem gignunt, quae euphoniae et metro valde officit.
6. Stropha. Virány est foetus Novatorum, jure optimo eliminandus. Similes voces novum idioma formant in usum aliquot Pseudoeruditorum, sed non totius Nationis.
7. et 8. Stropha. In 7a video Barátyát cum y; in 8a dalolja cum j!
9. Stropha. Beültöd pro beülésedet soloecismus est, Novatoribus tantum arridens.
10. Stropha. Tölcsél pro töltsél est ortographicus similis illi, qui in incsd supra occurrit.