HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Horváth János – Verseghy Ferencnek
Veszprém, 1822. január 12.
Respondi 16. Jan. 1822*
[Verseghy Ferenc autográf, tintával írt megjegyzése.]

Kedves Uram Bátyám!
Nem képezheti Uram Bátyám, minő aggódásba ejtett bennünket utólsó levele, mellyben egésségének változásait festette. „Vajha illy hasznos, illy munkás férjfiú helyett a’ herék hullyanak el!” ez vala közönséges ohajtásunk.
Amaz érzékeny fordításnak, remek műdarabnak; Uram! jegyezd ki énnekem ’s a’ t. a’ végénn ezt olvasom: „admittitur una cum notis musicis” és a’ nóták a’ levél mellett nem találtatnak –*
találtatnak, [Átírással javítva.]
mi dolog ez? Méltóztasson Uram Bátyám az iránt engemet felvilágosítani.
Seiler Úr’ számára Sághi Barátunknál száz foríntot rendeltem honorariumkép; 1514 fl. restantiám lévén kinn a’ prænumerans Uraknál, és így a’ nyomtatásbéli költségeket nagyobb részént a’ magamébúl kénytelenítettven pótolni, most bővebb kezűnek lennem szinte lehetetlen, még meg meg a’ kinnheverő pénzecskét be nem küldözgetik; úgy veszem észre, hogy a’ pénz szűkét mindenütt igen érzik a’ szegény Papok.
Fő Tiszt. Döme Károly Úrnak énekét megitélés végett Uram Bátyámhoz igazítottam. Én a’ jó Urnak kedvét nem örömest szegném; a’ mennyire lehetséges igazíttassa meg Uram Bátyám a’ nótáját.
A’ Protestansok’ darabjai – mellyeket az Egyházi Értekezésekbe küldözgetnek – szinte egymást érik; a’ Katholikus Pap Urak pedig szinte merűltek az álomba és henyélésbe. Ez a’ szomorú környűlállás engemet arra kényszerít, hogy csak azért is, hogy őket elmellékelhessem, ’s megmeg ez a’ Folyó írás is*
írás |is| [Betoldás sor fölött.]
– mint a’ Tudom. Gyűjtemény – protest. írássá ne változzon, önmagamnak kell dolgoznom, ’s készítenem többnyire a’ darabokat. A’ napokban Vas Vármegyébűl küldött eggy Luther. Predikátor két darabot, az eggyikben, mondhatom, igen helyesen védi a’ Papi nőtelenséget. Én csak az valló vagyok, hogy a’ mi Papjainkban*
Papjaink[…] [Átírással javítva.]
soha sem fogja senki is felserkenteni a’ tudományok’ szeretetét, melly eggyik talpfala a’ jámborságnak: jól tudván ők azt, hogy a’ Szentségek’ kiszolgáltatását előbeszédek, intések nélkűl is elvégeztethetik; vasár ’s innepnapokra pedig kész Predikácziókat*
Prediká[.]ziókat [Átírással javítva.]
találnak ’s a’ t. inkább könnyebb végét fogják a’ dolognak.
Fő Tiszt. Hornyik Vicárius Úr megmeg betegeskedik. Kis Fer. Úr mióta a’ tél bejött eggyre hurutol. Itt az hirlelik, hogy Mélt. Gróf Nádasdi Veszprémi; Mélt. Nedeczky Károly Prépostunk Győri Püspök lessz.

Hát Mélt. Paintner Püspök, kinek én minap a’ Veszpr. Gyülezetnek tanácskozását megküldöttem Budánn vanë még, vagy helyét Mélt. Juranics Antal Úr – kit szívesen tisztelek – immár elfoglalta?
Csókolom Kedves Uram Bátyámot
’s vagyok
Veszpr. Jan. 12 dikénn 1822
változhatatlan
tisztelője ’s baráttya
Horváth mk.
Janko hat Anticipats 2. f.
24. Jan. Jovis. ¾ Tag. Janko allein
der andere ½ Tag.
1. unus
2. duo
3. tres
4. quatre*
[A levél borítólapján Verseghy Ferenc autográf, tintával írt, idegen nyelvű feljegyzése látható.]