Főtiszt. Vajky György Urnak.
Az új esztendőnek alkalmatosságával szoros kötelességemnek tartom, hogy Kedves Barátom Uramnál szíves köszöntésemmel megjelennyek. Adgyon az Úr Isten, tiszta szívemből kívánom, hosszú életet, állandó egésséget;
*egésséget; <’s bo[..]>
minden lelki és testi áldást. E’ rövid udvarlásom utánn magamot tapasztaltt szíves barátságába ajánlom
*ajánlom<,>
ezentűl is, szentűl igérvén, hogy soha hozzám mutatott jóvoltairúl
*jóvoltairúl <|háladatlanúl|> [A betoldásra jelölt szó utóbb áthúzva.]
meg nem felejtkezek, és hogy szívességét, ha
*ha <elengendőképen>
meg nem szolgálhatom is, legalább örök és érzékeny háladatossággal böcsűlöm, magasztalom.
A’ boldogúltt házi Asszonyunk, mivel szerencséje volt Főtiszt. Urat ösmerni, halála előtt eggy két fertály órával előbb, nevezet szerint meghagyta nekem, hogy Főtiszt. Úrnak, valamint Főtiszt. Horváth Úrnak is
szíves búcsúzását (ihr herzliches Lebewohl!) megjelentsem. Ajánlyuk, mind én, mind férje, ki Kedves Barátom Uramot különösen tiszteli, Főtiszt. Úrnak szent emlékezetébe. Hogy házunknál kis gazdaságunk rövidséget ne szenvedgyen, eggy igen tisztességes Özvegy
*tisztességes |Özvegy| [Betoldás a lap szélén.]
Asszonyt, ki már két esztendeje múlt, hogy nállunk zsellérkedett, megszóllítottunk, hogy annak kormányozását, mint Barátnénk, vállallya magára, és kapcsollya magát hozzánk: a’ mit valóban meg is tett.
Ovidiust csak lassankint folytatgatom, mivel Sághy Barátunk kinyomtatásárúl még nem igen gondolkodhat. Ügye jó karban van, de még a’ végső választás, mellyet Ő Felsége magának tartott fenn, meg nem történt.
Csókolom szívesen Kedves Barátom Uramot, ’s magamot tapasztaltt szívességébe ajánlván, vagyok, még élek háladatos tisztelője.