HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Hornyik Jánosnak
[h. n.], [1821. december]
Főtiszt. Hornyik Apátur, Kanonok és G. V. Úrnak.

Neve’ napjának és az új esztendőnek alkalmatosságával, engedgye meg Főtisztelendő Ur, hogy alázatos üdvözlésemet több hű és buzgó*
hű |és buzgó| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
tisztelői között én is megtegyem. Az Úr Istentűl hosszú életet, állandó egésséget, erőt, és főpásztori örömeket, ezek mellé pedig minden lelki és testi áldást szívembűl kívánok, ’s magamot tapasztaltt Úri szívességébe ezentűl is alázatosan ajánlom.
Hogy az Egyházi Értekezésekbe való munkácskákkal a’ folyó esztendőnek utóbbik felében*
munkácskákkal |a’ folyó <az utóbbik fel> esztendőnek utóbbik felében| <…> [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
hátra maradtam, tulajdonítsa, kérem, Főtiszt. Úr szegény boldogúltt házi asszonyom’ 24. hétig tartott fekvő betegségének, és a’ mellette töltött nyughatatlan napokbúl és éjszakákbúl rám érkezett egésségbéli változásoknak, mellyek, már ötödik hete, hogy életemnek előbbeni rendétűl tartóztatnak. Bízok az Istenben, hogy naprúl napra több erőre jutván, tavaszig megint tehetek annyit, a’ mennyit az előbbeni esztendőkben tettem. A’ mi különösen az Egyházi Lexicont illeti, szentűl fogadom Főtiszt. Úrnak, hogy mihelyt az I.*
I. <.>
Szakasznak nyomtatása kihirdettetik, én a’ másodikot azonnal befejezem, mellybűl csak öt betű van még hátra; és így könnyen végbe viszem, hogy engemet a’ nyomtatás útól ne érjen, ’s a’ munkának folyton folyó kiadása énrajtam legkisebbet se múllyon. Régi szokás már az nállam, hogy mikor valamelly munkának nyomtatása okadásom nélkűl megakad, én azonban a’ többi munkáknak folytatásához fordúlok. Az említett Asszonyságnak haláláig elvégeztem Ő Herczegségének, a’ Prímásnak parancsolattya szerint a’ Synodus’ számára,*
szerint |a’ Synodus’ számára,| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
és tisztán le is írtam nyomtatásra előljáró Értekezésemet a’ Bibliának Magyar fordításairúl, azután Moyzes I. Könyvébűl az újra fordított 20. első Részt, Szent Máthébúl a’ négy*
[.]égy [Átírással javítva.]
első Részt, és szorosan a’ Zsidó szerint fordított*
szerint |fordított| [Betoldás a lap alján, korrektúrajellel.]
húsz Zsoltárt, számtalan jegyzésekkel, mellyek az új fordításnak majdnem versenkint okait adgyák. De még e’ munkát is félre kellett azóta tennem, mivel beteg fejemet nagyon elfoglallya; és így Wagner’ Phraseologiáját végeztem el e’ napokban az oskolák’ számára, hogy betegségemben is megtegyem azt, a’ mit megtehetek.
De már sokáig is tartóztatom Főt. Urat. Csókolom mély tisztelettel kezeit, ’s magamot tapasztaltt úri szívességébe ajánlván, vagyok, még élek alázatos szolgája.