HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Horváth Jánosnak
h. n., 1821. december 23.
Die 23.*
Die <20.> |23.| [Betoldás az áthúzott szám fölött.]
10br 1821. Főtiszt. Horváth Kanonok Úrhoz!

Neve’ napjának és az érkező új esztendőnek alkalmatosságával kívánok Főtisztelendő Barátom Uramnak a’ Felséges Istentűl állandó egésséget, hosszas víg életet, a’ köz jóra czélozó Egyházi Tudós iparkodásiban dücsősséges előmenetelt, és szívbéli vígasztalást, ’s mind ezek mellé csűrébe, pinczéjébe, és erszénnyébe bőven áradó áldásokot. Kérem Főtiszt. Urat, ne sajnállya szíves üdvözlésemet az új esztendőre Főtisztelendő Kanonok Uraknak, kivált Jótévőimnek, különösen Főtiszt. Kiss és Külley és Smodics Uraknak*
Jótévőimnek, |különösen Főtiszt. Kiss és Külley |és Smodics| Uraknak| [Betoldás a sor fölött.]
jelenteni. Csókolom mindnyájokot,*
mindnyájokot <Főtiszt. Barátommal eggyütt>
’s ajánlom magamot szíves barátságokba, jóvoltokba. A’ szomorú csapás utánn, mellyrűl Főtiszt. Urat de dato 25 9br tudósítottam,*
utánn, |mellyrűl Főtiszt. Urat de dato 25 9br tudósítottam,| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
olly kevés az erőm, olly gyenge az egésségem, hogy allig tehetek valamit, kivált a’ mi eggy kis főtöréssel jár. Ötödik hete, hogy az arany érnek alkalmatlanságival bajlódok. Éjszakáim többnyire álomtalanok, rendetlenek. Fejemet a’ vér el el foglallya; szomjúságom tűrhetetlen, kedvetlenségem, mivel sem beteg nem vagyok, sem egésséges, mind másoknak, mind magamnak felette terhes. Bíztatnak erősen az orvosok, és azt tanácsollyák, hogy életemnek előbbi módgyához, a’ régen megszokott rendhez pontosan visszaérni ügyekezzek: és e’ tanácsnak valóban jó hasznát is érzem. A’ téli napfordúlás utánn a’ napfénnyel reménységem is fog nevekedni, hogy tavaszig egész valóm rendben lessz. Csak még eggy szomorú jelenésenn szerencsésen áteshessek, mikor majd új esztendőre a’ boldogúlttnak jó leánya Rosina Bécsbűl a’*
a’<..>
Főherczegnek gyeremekeivel haza érkezik. Ossitzky tiszteli Kedves Barátom Uramot, és mind neve’ napjára, mind az új esztendőre mindennémű jókot kíván. Ölelem, csókolom ezerszer én is, és vagyok örök tisztelője, változhatatlan*
változhatatlan <barát>
hűve.
A’ kívántt 118. Zsoltárnak He és Vav betűit ide zárva küldöm. Kívánom, hogy kedvet lellyen. Csak egykét versenkint*
versenkint <kelle>
lehetett elő vennem, hogy fejemet megkíméllyem.