Nekünk ez az esztendő valóban sulyos volt! Kedves Uram Bátyám hű Dajkáját vesztette el – multis illa bonis flebilis occidit, nulli flebilior quam tibi; én testvéremet nyolcz holnap óta látom sínlődni, magamat pedig két héttűl fogva a’ rheumatica fájdalmak kínoznak. Hála az Isteni Gondviselésnek! – így oldozza el tudni illik lassankint a’ nyomorúltt emberi szívet e’ földi formáktúl, így gerjeszti fel benne a’ jobb életnek kívánságát, hogy halálánn
*
[..]lálánn [Átírással javítva.]
könnyebbítsen. De óh távoztasd azt még Istenem szeretett Hárfásomtúl! én úgy vélem még a’
Nyelv a’ nemzetiségnek eggyik kútfeje, ’s a’
Biblia, a’ tisztább ösmeretek’ forrása szükségesnek tetszik itt az ő munkás életét ’s szép tollát. ’S ime ezzel
*evvel [Átírással javítva.]
a’ szíves ohajtással jelenek meg Kedves Uram Bátyám előtt az alkonyodó ’s hajnalló esztendőnek határponttyánn azon eggyért esdekelvén, hogy szíves barátságában jövendőben is megtartson.
Az 1822dik esztendőre való Értekezésekbűl már az 5dik árkust nyomtattyák, szinte azon kötetet melly a’ Beati immaculati után esdeklik. – Sághy Barátunk a’ Döme Kán. Úr által küldött áriát nem talállya helyesnek; Uram Bátyám’ bírószéke’ elejébe igazítottam őtet, hogy az Érzés ’s Musicatudomány Mestere által határoztassa meg, ha lehetë rajta jobbítani a’ talptonust megtartván? és addig nyomtatását függessze fel.
Kulcsárt az első kötetben hallgatásba ügyekszem hozni: hanem minek utánna az írás a’ Revisiórúl kezemhez visszaérkezett; eltökéllettem, hogy méltatlan szavainak citátióját kihagyom.
Többnyire testi lelki áldást óhajtván az új esztendőben, ezernyi ezer csókkal maradok
Veszpr. Dec. 22dikénn 1821.