Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Mint az Evangyéliomi asszony megtaláltt pénzének, én Kedves Uram Bátyám’ levelének szintazonkép örűltem. A’ Relígyió’ ’s Erkölcs’ előmozdítására szentelvén életünket, ’s minden munkálkodásunkat, az ettűl irtózó vallástalanságnak ordítása által elijesztetni soha se haggyuk. De jól vagyon, Barátom megállott. A’ jövő esztendőbéli Értekezéseknek első kötettyében, midőn az Egyházi Magyar Literatúrának idei szomorú állapottyát lerajzolom, ekkor mondám majd minden módossággal levonom én a’ Hazai ’s Külföldi Tudósítások’ Irójárúl a’ báránybőrt, legalább annyira, hogy körmei kitessenek.

Amoda a’ módosságot, éppen ne gondollya Uram Bátyám, mintha ok nélkűl kívántam volna szemébe tüntetni;^* éppen nem! mert én e’ szó iránt Uram Bátyámmal már régtűl fogva részszerint vetekedni készűltem.

Ez pedig íme innen ered. Böhme jeles Német^* Író eggy műdarabjában velem a’ Bescheidenheitot – mellyet az én Lexicographusom Módosságnak nevezett el, igen megkedveltette, úgy mint „den reizendsten Schmuck aller Tugend; mert: Was der Schleier der Schönheit, das ist die Bescheidenheit der Tugend; sie erhöhet ihren Reiz.” Innen eltökéllettem magamban, hogy e’ tárgyat bővebben kidolgozom, Magyar köntösbe öltöztetem, remélyvén, hogy ha azt csínosan elejébe allíthatom büszke ’s negédes betyárjainknak, talán erkölcseik megszelédűlnek. De a’ Modestia’, Bescheidenheit’ magyar nevét nem tudom megszeretni, ’s óhajtanám, ha azt Uram Bátyám máskép keresztelné. Mivel ^* a’ modestia keresztény kötelesség lévén, a’ módosságra való köteleztetés,^* csak annyiba fog vetetni mint a manirosságra való kötelesség, és így csupa külső cselekedetre nem pedig belső érzésre, avvagy,^* hogy világosabban^* szóllyak, mivel a’ módosságon csupa külső alkalmaztatás,^* nem pedig belső lelki készség értetik; minthogy pedig a’ „modestia est dominans in nostra dignitate, perfectione que diiudicanda veritatis amor, et ei convenienter^* agendi studium,” látnivaló, hogy ez erkölcsnek értelmes kifejezésére elégtelen. Továbbá úgy tetszik a’ módosság az Isten íránt nem olly helyes kiejtés, mint a’ Bescheidenheit gegen Gott etc… – Gondollyon Kedves Uram Bátyám, ha lehet, nyelvünkbűl valamelly más szót, de a’ melly Kazinczy szerénységénél értelmesebb, ’s azért böcsösebb is legyen; ollyant a’ melly e’ szép erkölcsnek fellyebb kifejezett természetét tökélletesebben kimondgya.

Osziczkyné Asszonyságot különösen tisztelem, szívesen sajnálom, ’s gyógyúlását lelkembűl ohajtom. De nem is halhat meg még^* a’ mi szeretett Barátunk érzékeny dajkája. Osziczky Urat hasonlókép tisztelem.

Az Értekezéseknek negyedik kötettye is hála’ Istennek! elkészűltt ’s ugyan ezen alkalmatossággal valamennyi példázatot elküldöttem Sághy Barátunkhoz; úgy szinte igen Tiszt. Korondi és Durgut Uraknak járandókat is azok közé pakkoltattam. – De vallyon az 1822dik eszt. Értek. első kötettyébe minő darabot fog küldeni a’ mi Hárfásunk? – Ej irjon kedves Uram Bátyám eggyet, a’ mellyre a’ Gyűjteményes Compániának még a’ kurv_ _ _ _ _ya is megíndullyon. Ha’ Beati immaculati in via készen volna, azt iktatnám az elsőbe: de más lessz, is jó lessz.

Kanonoktársaim mindnyájan egésségesek, ’s Uram Bátyámat szívesen tisztelik; én különösen ezernyi ezer áldást ohajtván az Istentűl, annyiszor csókolom ’s maradok