Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Nekem, Kedves Főtiszt. Barátom Uram! Wagnerre nézve valóban csak az volt az okom, hogy abbúl az Olvasót a’ Veszprémi Szókönyvre igazíthassam. De az ellenkező okok olly fontosak, hogy, ha csak jó módgyával lehet, a’ Bécsi Kiadásnak mesterszavait is elhagyom Wagnerbúl,^* és inkább csak a’ mi számunkra pragmatice kidolgozom, hogy Szókönyvünknek második Szakasszába becsúsztassuk. De mikor jön már egyszer az I. Szakassza ide a’ Censurába?^*

Igen Tiszt. Fliszár Professor Úr írt nekem 29. Sept. hogy az idénn hozzájok szerencsénk nem lessz. Isten neki! A’ jó Ossitzkyné még az ágybúl is megtette volt már fogadásokra mind a’ készűleteket. Fekszik még most is; mert noha lábai javúlnak, de azóta, hogy utólsó levelemet Főtisztelendő Úrhoz igazítottam, veszedelmes eggy hasmenés jött reá, ’s minekutánna ezen is szerencsésen átesett, a’ vak aranyér kerítette meg, melly fájdalmasabb ugyan az előbbeni nyavalyánál, de legkisebbet sem veszedelmes. Ha a’ Professor Urak ide nem jönnek, Sághy Barátunk talán Eggenbergerrel, ha Főtiszt. Úrnak tetszik és ez iránt akarattyát eggy új levélben kinyilatkoztattya, a’ számadást megcsinálhatná.^*

Amaz igazságot, hogy a’ moralitas az igazi relígyiosítással jár, Főtisztelendő Úrtúl már jó üdeje hogy megtanúltam, és a’ mi Papjaink között tehetségem szerint el is terjesztettem. De én egész okoskodó tehetségemet arra fordítom eggy synodalis írásomban, mellyet eggy jó Barátomnak számára készítettem, hogy az irrelígiositásnak eredetét és veszedelmes eláradását a’ Protestantismusban, és annak részint titkos részint nyilvánvaló^* terjesztésében feltalállyam. Ez legalább figyelmetesekké teheti a’ Szent Atyákot arra, hogy a’ Magyar^* Protestánsoknak ügyekezeteit az Egyházi Rendnek nem kell tekintetenn kívűl hagyni, vagy éppen megvetni.

A’ Bibliában már óriáslépéseket tettem. Megbővítvén, ’s imitt amott megvilágosítván a’ praelimináris Disseratatiomot, a’ Genesisnek húsz Részével^* eggyütt, pedig úgy, hogy Káldi fordítása az enyém mellett folyton folyik, minden rész utánn Jegyzéseim állanak, már tisztán leírtam. Kidolgoztam és megmeg tisztán leírtam hozzá Szent Máthébúl a’ négy első Részt, Káldi fordításával és hasonló jegyzésekkel eggyütt. Illy planum szerént, de egyenesen a’ Zsidóbúl^* készen van már egynehány Zsoltárom is. Ezek sokkal nagyobb munkámban telnek, mint a’ többi Könyvek: mert a’ Káldiétúl való külömbözés sokkal nagyobb, mellynek mindenütt okát kell adnom. Van Deresernek, van a’ Zsidó Bibliának, és a’ Zsidó Lexiconoknak dolga.

A’ Velenczei Patriarchának új munkáját Főtisztelendő Urnak első alkalmatossággal megküldgyük. Remek munkának kell vallanom, bár minek ösmerjem is az apját. A’ ferde pillantáshoz tartozik még az édesgető mosolygás is; de ezt a’ képíró ki nem fejezhette, mert az alatt, hogy a’ lerajzolás végett ült, hihető, senkivel sem beszélgetett, hanem verseket költött.

Főtisztelendő Generalis Vicarius Úrnak kezeit mély tisztelettel csókolom. Ölelem, tisztelem, csókolom Főtiszt. Kiss Urat is a’ többi Főtiszt. Kanonok Urakkal, nekem elfelejthetetlen^* jóakaróimmal és jó barátimmal eggyütt, kikhez még Igen Tiszt. Balassa^* Secretarius Úr, és a’ Professor Urak is tartoznak.

Minekelőtte e’ Levelet befejezhettem, ma szegény Ossitzkyné nagyon elrémített mindnyájunkot. A’ szívdobogás ebéd előtt fél óráig tartotta függőben, ha örökre elalszikë^* vagy megél? Az Isten’ akarattyába való resignatióra e’ jó asszonyrúl vehetett volna a’ Képíró remek copiát,^* mikor e’ fél óra alatt öszvetett kézzel, az égre emeltt szemmel hanyatt feküdvén bajnoki jelenléttel, minden szempillantásban várta rezkető szívének utólsó^* szakadását. Most estve már jobbacskán van; de nem tudom, bízhatunkë sokat hozzá. Húszadik hete, hogy fekszik. Ah! melly sanyarú csapásokkal látogattya meg az Isten az idénn a’ mi kis házunkot!

Ölelem, csókolom ezerszer Kedves Barátom Uramot.^* Ossitzkyék kezét csókollyák; a’ beteg kiváltkép, a’ jó Veszprémieknek szent emlékezetébe ajánlván magát. Vagyok Főtiszt. Úrnak örök tisztelője.