Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Kedves Tisztelendő Úr! Verseit böcsös levelével eggyütt, mellyet 1. Oct. Fejérvárrúl hozzám igazított, ugyanazon holnapnak 6án kezemhez vettem, szíves örömmel^* látván mind a’ kettőbűl a’ költésnek tudománnyához való tüzes indúlattyát. Sokan ugyan a’ Poézist megvetik, mint haszontalan játszdogálást: de ha Horatiusnak amaz arany regulája szerint űzetik, utile dulci! merem én állítani, hogy a’ mostani üdőkben szinte olly^* fontos hasznokot hajthat a’ Religyiónak és a’ tőlle parancsoltt jó erkölcsöknek fenntartására és terjesztésére, mint valaha az első emberektűl fogva egész Krisztusig a’ jámborságnak és emberségnek a’ vad népek között való felsegítésére hajtott.

A’ hozzám küldött verseket^* ide rekesztem, a’ nélkűl, hogy azokban valamit változtattam volna. Ki fogja azokbúl Főtiszt. Generalis Vicarius látni kedves Öccsének mind szép tehetségeit, mind érzékeny szívét: és ez e’ különös esetre minden bizonnyal elegendő. A’ mi a’ közre bocsátandó vagy még költendő műdarabokot illeti, ezekre nézve javaslom, sőt bizodalmasan kérem, hogy azokot, a’ mik a’ költésnek tudománnyához, nem annyira^* külső tulajdonságaira,^* mint belső mivoltára nézve tartoznak, jól és szorgalmatosan kitanúllya Tiszt. Úr ama’ könyvekbűl, mellyeket ezekrűl kiadtam, úgymint ex Analytica Institutiones Linguae Hungaricae, és a’ Feleletbűl, mellyet a’ Magyar Muzéumnak kérdéseire 1818. adtam.^* Ha eggy jó szót ád Tiszt. Úr Főtiszt. Generalis Vicárius Úrnak, megveszi a’ K. Typographiátúl^* mind a’ kettőt Főtiszt. Horváth János Veszprémi Kanonok Úrnál. Megláttya ezekbűl Tiszt. Úr, hogy nyelvünknek szépsége és tisztasága nem ama’ táméntalan^* szemetszavakbúl, vagy amaz idegen nyelvektűl^* kölcsönzött természetlen szókötésekbűl áll, mellyekkel a’ Cálvinisták, és őutánnok sokan a’ mieink közűl is a’ múltt században és ennek elejénn^* a’ törzsökös Magyar beszédet úgy megidomatlanították, hogy már magok sem értik.^* Megláttya azt is, hogy a’ Poézisban a’ legtisztább nyelvnek kell uralkodni, és hogy a’ Poétának, az úgy nevezett licentiának szinfogása alatt nem szabad a’ nyelvnek sem etymologiájában, sem syntaxissában az analogiának reguláitúl eltávozni. Mikor a’ Poétátúl azt kívánnyuk, hogy a’ nyelv a’ hatalmában legyen, nem azt értyük, hogy vele szája íze szerint bánhasson, mint kínzó, gyötrő, csonkító, bénító tirannussa, hanem hogy azonn akármelly gondolatot, akármelly gondolatárnyékozatot ki tudgyon fejezni, le tudgyon rajzolni.^* Megláttya^* különösen az Analytica 3. Részének I. Szakasszában az Aestheticát, melly valamint a’ Poétának, úgy a’ jó költeménynek elkerűlhetetlenűl szükséges tulajdonságait is meghatározza.^* Ezeket lassankint átforgatván, legyen azutánn Tiszt. Úr önnön magának itélő birója, és ha munkáimbúl valami jót vagy szépet tanúlhat, emlékezzen meg barátságoson^* róllam, ki illendő tisztelettel vagyok köteles szolgája.