Bocsánat! bocsánat édes Hárfásom! hogy ma levelemet dorgálással kényteleníttetem kezdeni. Mit? hát eggy nagy lelkű férjfiú, ki a’ sorsnak sanyarúbb balságai között nem csüggedt el, eggy dölfös toll’ szúrására meg akar futamodni? – Megálly! megálly! – ha Te nem akarsz vesződni a’ semmirevalókkal, majd felveszem én a’ kesztyüt, ’s megtorlom a’ vakmerő körmölést, és a’ goromba kürtölőt
*kültölőt [Átírással javítva.]
bizonyosan meg némítom. Majd reá emlékeztetem én, a’ szemtelent arra, miképen szemetelte ő be az Ékesenszóllásnak tornácczát; addig tehát békességes tűrést! – Nem, nem egyedűl az Ékesenszóllás, hanem általlyában
*ártallyában [Átírással javítva.]
az Egyházi Értek. szúrják az ő kaján szemét; azért mivel azt mondgya az öreg Hárfás „
én nem tehetek rólla,” majd hát
én teszek.
Hogy Uram Bátyámnak a’ Synodus előtt nem írok azt előre megmondottam; mivel pedig Congregatiónkat 26dik Septemberben tartottuk, levelem nem késett. Minthogy t. i.
*Minthogy |t. i.| [Betoldás a sor fölött.]
Gyülésünk csak tanácskozásokbúl ’s nem Végzésekbűl állott, azért azt sem Synodus formában nem tartottuk, sem Synodusnak nem neveztük. Foglalattya elég bő; czikkelyeinek megállapítása azonban a’ Nemzeti Gyülekezettűl függ, foganattyát pedig az Isteni kegyelemtűl várjuk. Hajdan a’ hűvek tartották szerencséjeknek, hogy az Anyaszentegyház’ kebelében a’ felderített világosságot láthattyák, nem pedig a’ Pásztorok, hogy nyájjokat méltatlanokkal is szaporíthattyák: valamint
*valam[…] [Átírással javítva.]
az is históriai igazság, hogy a’ moralitás a’ religiositással
*religi[…]tássa[.]l [Átírással javítva.]
– azzal melly az értő, érző, ’s vágyó tehetséget ügyekszik áthatni
*áthatni<,>
– mindenkor eggyütt
*eggy|ütt|<nyomban> [Betoldás a sor fölött.]
járt, eggy garádicsonn állt, ’s ennek hanyatlásával amaz is sínleni kezdett: innen valamíg a’ mostaniak is e’ talpmaximábúl nem kezdenek munkálkodni, mindaddig sükertelen lessz minden ügykezetek. De ezt bizzuk a’ Fő Pásztorokra, kiket a’ Szent Lélek az Egyház’ kormánnyára ültetett.
Mi előttünk még eggy más fontos tárgy is vagyon, tudni illik a’ Tudományos Szókönyv. Hogy a’ mesterszavaknak megmagyarítása Wagner’ böcsét felette nevelni fogja,
*fogja<k>
’s annak kelendőséget szerezni, az tagadhatatlan; de kicsoda fogja azon esetben a’ mi Lexiconunkat megvenni,
*
[.]egvenni [Átírással javítva.]
ha a’ mesterszavaknak csak Lajstroma is ahhoz hozzá ragasztatik? ez is nagy kérdés ám! Hányadiknak van tudni illik kedve valamelly szónak filozofiai értelmét, ’s helyes voltát nyomozni
euntes qua itur, non qua eundum est? Nem ugyanez a’ gondatlanság szülteë a’ sok szószörnyetet? Én így vélekedek; Uram Bátyámnak azonban, meg lehet, hogy erősebbek az okai, tartsa azért azokat öszve az én tekínteteimmel, ’s a’ resultatumot tegye sinormértékének.
Fliszár és Sámson Professoroknak felmenetelérűl semmi bizonyost sem tudok mondani; mert itthonn sincsenek, hogy velek szólhattam volna. Mihelyt megérkeznek, azonnal sürgetni fogom őket; mert magam is szeretném, ha nevemben Eggenbergerrel számot vetne valamellyik, ’s a’ nálla lévő praenumeratióbúl Sághy Barátunkat – kit tisztelek addig is – kielégítené.
Oszitzkyné Asszonyságot tisztelem, ’s nagyon sajnálom, hogy mind ekkorig sem juthatott előbbeni jó egésségéhez.
A’ Velenczei Patriarchának, úgy hallom, megmeg jött ki Pestenn eggy új poetai munkája, az asszonyi Eggyesűlet javára, ’s Rössler trombitálta ki. Tudakozódgyon iránta Kedves Uram Bátyám, és ha lehet szerezze ’s küldgye meg számomra. A’ minap rézmetszésben árúlták nálunk a’ képét; szemében valamelly ferde pillantást találok.
Kanonoktársaim mindnyájan egésségesek, ’s Uram Bátyámat szívesen tisztelik, én pedig ezerszer csókolom, és maradok
Kedves Uram Bátyámnak
Veszprémben Oct. 6dikánn 1821.