Kedves Uram Bátyám!
Hogy igéretünket nem tellyesitettük részint a’ megyebeli gyülekezet (Congregatio Diocesana, mert így neveztük) részint az üdőnek roszvolta, de leginkább a’ Kedves Osziczkynénknak már hírbűl, már levelébűl értett beteges állapottya volt az oka, a’ kinn valamint tellyes szívbűl szánakodni kötelesek vagyunk, ugy rajta személyes jelenlétünkkel alkalmatlankodni nem bátorkodtunk, nem is akartunk, ’s az idén nem is akarunk.
A’ megyebeli gyülekezet sept. 26án ment végbe, a’ hol a’ kerületbeli munkákbúl több ízben tartott Consistorium F. Tiszt. Kiss Kánonok úr által egybeszerekesztetett munkát a’ gyülekezet elejébe terjesztett; olly velős, és talpra esett munka, hogy az mindnyájoknak helybenhagyását legkisebb csonkítás, vagy hozzáadás nélkűl megnyerte, ’s valóban szűkítem, ha dicsekedhet é valami Megye illy munkával. Adgya az Úr Isten hogy foganattya legyen!!
Ugyan ezen gyülekezet hat ezer egynéhány száz forintbúl álló fundatiot tett a’ szegényebb oskola Mesterek részére. Példa gyanánt szolgálhat minden Megyének.
Tisztelem Osziczkyékat, a’ Kedves Rozinát. Kívánok egéséget béketürést, tiszteletet mindnyájunktúl, ’s forró csókok közt maradok
Kedves Uram Bátyámnak
Weszpr. Sept. 29én 1821
Igazán szerető Öccse
Flizár György m. p. Prof.
[A lap alján Verseghy Ferenc kezével:]
„Megálly! Kiáltya jó Barátom!
ne fuss a’ csürhe nép elűl
*elűl<…>
!
Van nékem ellenek kész gátom,
melly ostromikra el nem dől.
Kiállván tűredelmességgel
a’ sorsnak nagy balságait.
*balságait. <ne hadd el kicsinyszívűséggel>
ne fájlald kicsinyszívűséggel
eggy tollnak szúrkálásait.”
Csak ostromit bölcs Írástoknak
Kívántam én elfojtani;
mert nem érezvén
*nem <s[…]nek>|érezvén| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
társotoknak
azt tán nem fogják bántani.
Jónásnak sorsát választottam
a’ mély magányban értetek.
De miota szavadot hallottam,
ím! hozzád visszasietek