Parancsolattya szerint, íme! megjelenek a’ mai ebédre nem csak gondolatommal, hanem ammint Igen Tiszt. Sámson Professor Úr kívánta, palpabiliter. Kívánok Főtiszt. Úrnak és kedves Vendégeinek jó appetítust, imént említett Professor Urat arra kérvén, hogy mindenik
második falattyát helyettem egye,
kortyát helyettem ígya; én itthon majd csak
nyelem gondolatommal. De ha meg talállya terhelni gyomrát, vagy megkábíttya fejét, folyamodgyon Tekintetes Haizler Orvos Úrhoz és vegye be helyettem az orvosságokot is.
Kocsi Bácsi majd tartya helyettem a’ fejét.
*folyamodgyon <helyettem és> Tekintetes Haizler Orvos Úrhoz<, hogy> |és vegye be helyettem az orvosságokot is<,>.| <orvosságért>Kocsi Bácsi majd tartya helyettem a’ fejét. <és adgyon neki […] a’ Czigány […]>
Bocsásson meg Főtisztelendő Úr, hogy vén létemre gyermekeskedek. Nekem az öröm, melly minden szögletbűl rám nevet, legfőbb
*legfőbb <orvosságom>
eszközöm arra, hogy a’ nyavalyák között oda csússzak, a’ hol az élet virágzik. Csókolom mély tiszteletem mellett kezeit, és vagyok Főtiszt. – – örök tisztelője és hű szolgája.