Az öreg Hárfás előre küldi ide zárva dallyát, ammint Főtiszt. Úr a nyomtatás végett kívánta; önmaga majd Kedves Barátom Uramnak nagyszívű jóvoltábúl
*Uramnak <adako> nagyszívű |jóvoltábúl| <adakozásábúl> [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
utánna kullog. Repűlne, ha lehetne. Ha dallya kedvet lel, még egyszer olly édes lessz az idén Veszprémi úttya. Bár csak Főtiszt. Hornyik Urat,
*Ur|at| [Betoldás a sor fölött. Az „U” fölötti ékezet áthúzva.]
a’ kinek kezeit csókolom, bajábúl egészen fellábbadtnak találhatnám! A’ többi Főtiszt. Urakrúl, hála Istennek! semmit sem hallottam, hogy egésségesek nem volnának, és így reménlem, hogy mindnyájokot frissen találom. Útamban, hogy a’ lovakot megkíméllyük,
*megkíméllyük, <tal>
hetfünn talán csak Palotánn ebédelek. Ossitzkyék tisztelik Kedves Barátom Uramot. Ma a’ hetedik hete múlt már, hogy az Asszony fekszik; de ma csak ugyan negyedik napja is, hogy valóban jobban érzi magát, és hogy az ágybúl eggy két fertály órára fel is kel; sőt ma legelőször asztalunkhoz is ült, mikor ebédeltünk. ’s eggy két beteg ételkéit velünk ette. Azt üzeni Főtisztelendő Úrnak, hogy a’ lovakot, mint eddig, csak egyenesen a’ mi házunkhoz igazítsa; az istálló őköt készen fogja várni. Ölelem és csókolom Kedves Barátom Uramot, ’s örök tisztelettel vagyok háladatos szolgája.