Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Mélt. Paintner Püspök hallván tőllem, hogy ma Főtiszt. Úrnak levelet akarok írni, azzal a’ kéréssel tisztelt meg, hogy nevével^* Győri házában szállást ajánlyak^* Kedves Barátom Uramnak, mikor boldogúltt Schwartzenberg Herczegnek és Győri Püspöknek tíszteletére Győrött halotti prédikátziót fog tartani. Nálla lessz szállva Főtiszt. Láng Úr is Bécsbűl, ki a’ Deák Oratitot fogja mondani. Az Exequiát a’ Primás tarttya.

Egynehány óra mulva, hogy Húsvét’ Vasárnapjánn Főtiszt. Úrhoz szólló levelemet a’ postára küldöttem, Kedves Barátom Uramnak a’ levele érkezett kezemhez. Annál nagyobb megelégedéssel és örömmel olvastam én ezt, mennél^* érzékenyebben esdeklettem már több hetektűl fogva utánna.^* De a’ sok munkát látván, mellyek Főtiszt. Urat elfoglallyák, el is szégyenlettem ám magamot, a’ miatt, hogy utólsó levelemben pattogva fakadtam arra, hogy^* kevesebb dolga van, mint nekem. Bocsásson meg Kedves Barátom Uram hirtelenkedésemnek.

Hogy a’ Szent Írásnak legjobb német^* fordítóival megösmerkedtetett Főtiszt. Úr, nagyon szívesen köszönöm. Ha majd szerencsém lessz, kis házunknál, ammint utólsó levelemben ajánlani merészlettem, eggy üdeig tisztelni, mélyebb tanácskozásba fogok ez iránt Főtiszt. Úrral ereszkedni, melly majd e’ könyveknek részeit is meg fogja határozni, mellyekre elejénte^* szükségem lessz. Addig is csak röviden teszem ide gondolatomot, azzal a’ kéréssel, hogy nekem^* egyenesen kimondani ne átallya, ha megérdemlië a’ helybenhagyást vagy sem? A’ Genesis utánn Szent Máté’ Evangyeliumát akarom elővenni, azutánn Jóbot, és ez utánn az Apostolok’ Cselekedetit, és végtére, ha^* annyi üdőm és erőm lessz, a’ Bölcsesség’ Könyvét és Szent Pálnak a’ Rómaiakhoz írtt levelét. Ezekhez oda akarom függeszteni azon egynehány Zsoltárt, mellyek már a’ Veszprémi Értekezéseknek számára készen vannak, azzal a’ javaslással,^* hogy a’ Magyar Bibliába ezek tetessenek, nem pedig a’ Vulgátába csak azért fogadott Olasz-Deák fordítás utánn való magyar fordítás, mivel már akkor^* az Isteni Szolgálatnál szokásban voltak: melly fontos^* ok a’^* Zsidó szerint való magyar fordítás ellen nem harczolhat. De ezekrűl annak üdejében megint eggy jó könyvért fogok Kedves Barátom Uramhoz folyamodni. A’ Prímás ugyan^* nagyon biztatott, hogy fordításomhoz ragasztott jegyzéseimet is folytassam;^* de így felette keveset fordíthatnék a’ Synodusig.^* Szóval majd többet. Azt tartom ezekbűl a’ Synodus elegendőképen át fogja láthatni, ha Káldi’ fordítását kellë újra, ammint van, kinyomtatni, vagy előbb mind nyelvbéli, mind értelemillető szarvas^* hibáirúl kitisztogatni?

A’ házasságnak remek polgári tekíntete utánn, mellyre, mióta egyszer Veszprémben kóstolót hallottam belőlle, magam is ohajtozva várakoztam most már minden bizonnyal egyházi tekíntetének kell és mennél hamarább lehet, következni. Ez ennél hasznosabb munka, mennél kevesebb, kivált a’ mi két nagy várasunkban, a’ jó és istenes házasság. Szörnyűségek, a’ miket ez iránt naponkint hallunk, látunk, tapasztalunk, és én azt merem mondani, hogy minden mostani erkölcstelenségnek legfőbb forrása a’ házasságokban való istentelen rendetlenség. Még a’ polgárok között is elhatalmasodott már ama’ szokás, hogy a’ férjfi maîtresseket, az asszony cicisbeókot tart, és az egész világ’ tudtára. Mások meg veszekednek szüntelen, és verekednek. Csak tavaly kettő verte agyon a’ feleségét. A’ gyermekeknek az efféle házasok micsoda nevelést adhatnak? Egynehány hete, hogy történt a’ várban, hogy eggy ifiú Dicasterialista, kinek édes attya jeles tisztségben van a’ Consiliumnál, minekutánna egy asszonnyal – ura’ tudtával – majd három esztendeig törvénytelenűl társalkodott, hűlni tapasztalván a’ menyecskének szerelmét, két töltött pisztollal ment a’ házához, hogy előbb őtet, azutánn magát agyon lőjje. Eggy katonatisztet találván nálla, reggel 9. óra felé^* nem mert bele kapni; bement tehát a’ másik szobába, a’ hol a’ menyecskének ártatlan fiacskája tanúlgatott, és ennek jelenlétében magát agyon lőtte. A’ szerelmes levelekbűl, mellyek^* a’ legénynek írási között feltaláltattak, nyilván kitetszik, hogy a’ menyecske, kinek férje a’ Generál Commandónál szép characterben és bő fizetéssel áll, valóságos csábító szörnyet,^* ki örök fenyítést^* érdemlene. Segítse Főtiszt. Urat az Isten e’ munkájában olly tűzre, melly a’ Synodusnak szívét e’ rendetlenségek ellen buzgóságra gyujthassa. Végbe viheti talán ez, hogy az Egyházi törekedésnek a’ világi hatalom is segedelmet nyújtson.

Főtisztelendő Úrnak indulatos és barátságos kivánását, hogy azon Urak, a’ kik nekem ujabb újabb [!] munkákot szabnak, jutalommal is megböcsűllyenek, nagyon szívesen köszönöm. E’ nélkűl valóban sem Isten, sem ember nem kívánhat senkitűl^* a’ munkálkodásban buzgóságot. Sicut nos visitas, ita te colimus. Bele kezd ugyan az ember hevesen, folytattya buzgón, végzi nagy örömmel; de ha láttya, hogy jutalom helyett új munkával tisztelik meg inkább csak,^*más és talán alábbvaló foglalatossághoz folyamodik, melly legalább bizonyos^* hasznot hoz. Óh! mennyivel okosabbak a’ setétségnek magzati a’ világosságnak fiainál! Ha a’ Calvinisták’ részére valaki és kivált Catholicus ír, melly kövéren^* jutalmazzák, melly buzgón terjesztik,^* dicsérik, árullyák könyvét! Szembetűnő, a’ mit cselekszenek, ’s mikép koldúlnak az ilyen Írók’ számára még a’ mieinknél is.^* A’ mieink ellenében - - - Nevekedikë már Értekezéseinkre a’ Praenumeranusok’ száma? Vesznekë belőllök a’ Püspökök és Káptalanok^* a’ szegényebb^* egyházi személyek közé elosztandó annyi példázatot, a’ mennyit a’ Veszprémi Káptalan a’ Tudományos Gyűjteménybűl és a’ Pesti Magyar Újságbúl másoknak^* esztendőnkint tart?

A’ Herczeg megint elmegy. Sinkát sajnálom. Békesség van! Tisztelet innen!