Hogy ennyi üdeig hallgattam éppen ne csudállya Kedves Uram Bátyám, A’ közönséges egyházi kötelességekenn kívűl két házasságbéli ’s eggy szerzetes – mindenik vastag pör. Nevedékjeinknek examennyei, a’ nyomtatásbéli correctura, hetenkint három Consistórium osztoztak rajtam, szinte miképen Uram Bátyámnak gyönyörű leveleit az efféle akadályok megrövidítették, megritkították. Mink magunk tehát rövidséget láttunk, de azt méltán úgy tarthattyuk, mint a’ közjóért való áldozatot.
Azon bizodalomnak, mellyel Primás Ő Herczegsége Uram Bátyámat megböcsűlni méltóztatott szívembűl örülök; mert bizonyosnak tartom, hogy a’ Káldi fordításának megigazítása, és a’ Tudományos Szókönyv fogják tenni Uram Bátyám eddigvaló szép műdarabjainak koronáját. A’ sükeres tanítások, mellyeket Anyanyelvünknek ékesítésére könyvei által hirdetett, csak azok által örökíttetnek meg; ’s valamint amaz a’ biblia’ olvasását – ammint azon új próba darabokbúl, mellyek az Ékesenszóllásrúl való barátságos Tanácskozásokban példa gyanánt hozatnak fel előre érzem – kívánatosbnak teendi, úgy emez viszontag a’ Tudományos dolgozást végtelenűl meg fogja könnyebbíteni, ’s czáfolni azon ellenvetést, mellyel Anyanyelvünket ellenségei a’ Tudományok’ előadására alkalmatlannak vítatták. Mind a’ két dücsőséges munkához hosszú életet, és egésséget ohajtok Kedves Uram Bátyámnak az Istentűl.
A’ Szent Írásnak fordítása által Brentano is halhatatlan lett a’ Németeknél, kinek elkezdett munkáját, ő 1798dikben meghalálozván Dereser folytatta. Ez a’ fordítás Megyénkben többeknél megvagyon. Az új Testamentumot azonban Van Ess (a’ 9dik kiadásban) legszerencsésebben fordította; valamint Jób’ remek könyvének fordításában Bridel Lajost, ki azt illy homlokírás alatt adta volt ki: Le Livre de Job nouvellement traduit d’après le texte original non ponctué et les anciens versions, notamment l’ Arabe et la Syriaque; avec un Commentaire imprimé à part, melly nállam is megtaláltatik.
De hogy kedves Uram Bátyámnak halhatatlan érdemei a’ honi Litteratúra iránt ne csak újabb újabb munka szabásokkal, hanem az életet könnyebbítő jutalommal is megböcsűltessenek, azt is indúlatosan kívánom. Az efféle ügyekezeteknek előmozdítása – úgymint a’ mellyek
*előmozdítása<,> úgymint |a’ mellyek| [Betoldás a sor fölött.]
a’ tudomány erkölcs, ’s vallásügyelő csínosodásnak, tökélletesbedésnek legsükeresebb eszközei
*eszközei<,>
– mind Ő Herczegségének, mind a’ Nemzeti Gyülekezetnek örök dücsősségére fog szolgálni.
Azonban valamint Uram Bátyámat mink újabb újabb munkákkal terhellyük úgy én sem fogyok ki soha a’ dologbúl. Csak imént adtam ki Értekezésemet a’ házasságrúl filozofiai ’s polgári tekíntetben, és már megmeg némelly jó Barátim ugyanazon tárgyrúl kívánnyák egyházi tekíntentbűl
*tekíntentbűl [!]
való gondolatimat. Kérésekre annál örömestebb hajlottam, hogy e’ tárgynak kidolgozásával a’ házasságot illető egyházi törvénytudományra – melly a’ Lelki Pásztoroknál elmellőzhetetlen az útat egészen elkészíthetem, és mivel Törvénytanítóink közűl eggyet sem tudok, a’ ki magát azon szempontra helyheztette volna, a’ mellyrűl az Anyaszentegyháznak e’ tárgy körűl való jussát egész kiterjedésében voltaképen ’s világosan szemlélhette volna: innen történt, hogy a’ két hatalom’ környékének elhatározásában, valamennyien kétkedni, ’s habozni kényteleníttettek. Munkámbúl ihol van eggy kis kóstoló:
„Az emberek’ nagyobb részének életében nevezetesebb történet, fontosabb változás allig adgya elő magát az ő házasságoknál. Az ember ekkor egészen új életet kezd élni, örökre eggy társhoz köttetvén, kinek oldala mellett öröme megkomorodik, kéjjei korlátok közé szoríttatnak. Ama’ gondatlanságot (nemë gondatlanság az insoucience, Sorglosigkeit?), melly őtet ifiúságában vígnak tette, a’ jövendőrűl való huzamos gondoskodás váltya fel. Szövetségének czéllya a’ maga nemének szaporítása ’s tökélletesbítése lévén, az is kötelességévé tetetik, hogy magzattyait a’ hasznos és boldog életnek tudománnyával meggazdagítván helyeztesse pállyájokra; ’s neki, mint hajdan az első emberek’ atyái voltak, tanítónak papnak, kormányozónak, bírónak kell lennie háza népe között. Ezekre nézve még olly népek is, mellyek vallásbéli ösmereteikre nézve az észderűlésnek legalsóbb garádiccsainn állottak, nem tartották elégnek, hogy a’ jegyesek magos hivatallyokba valamelly polgári tisztviselő, vagy közönséges ember által iktattassanak; hanem a’ házasságot, mint vallásbéli tárgyat Istenség’ ügyelete alá helyeztetvén, ugyanazt ebbéli szövetségek’ megerősítésére bizonyságnak hítták, ’s papjai által, mint életeknek legnevezetesebb epocháját, istenes szertartásokkal megszenteltették. A’ Persák szent könyvében” ’s a’ t.
„Ámde az igaz isteni kinyilatkoztatás nem is hágy bennünket kételkedni az iránt, hogy az Isten, kí az embert nem csak önszaporításra, hanem az erkölcsi tökélletesbedésre, ’s ennél fogva valóságosan az ő hasonlatosságáig való fejtőzésre, emelkedésre, üdeig ’s örökkévaló boldogúlásra alkalmatosnak teremtette, a’ házasságot is – kivált ama’ nemzetségnél, mellyet minteggy középpontnak választott, a’ honnan azon religyió ’s erkölcsügyelő ösméretek, mellyeket a’ föld’ lakosinak kinyilatkoztatandó volt, egyéb népekre is kisúgározzanak – ollyképen intézte; hogy általa az emberségnek mind testi, mind lelki czéllyai előmozdíttassanak. Nyilvánvaló nyomaira találunk tudni illik ezen isteni ügyelésnek, mind az ó, mind az új testamentombéli írásokban. Hogy pedig a’ házasságot illető rendszabásokat, ’s ezeknek az emberi nem’ erkölcsi tökélletesbítésére való arányzását ’s igazítását, következésképen az isteni bölcsességhez való méltó voltát tellyesebb világosságba helyeztethessem, egyszersmind a’ házasságnak történeteit is ama’ választott népnél, nevezetesebb üdőhatárai szerint elő fogom terjeszteni.” – – – – – – –
Ezenkívűl a’ képző erőnek erkölcsi tökélletesbítése, a’ Patronátust illető jusoknak ’s kötelességeknek, a’ lelkiösméret’ szabadságának elhatározása, ’s a’ t. mind én reám várakoznak.
A’ Kulcsár kihirdette az Értekezéseket, de azokrúl, a’ mik a’ Tudósításokban foglaltatnak, említést sem tesz; a’ jutalomkérdéseket is elhallgatván, gyanússá teszi magát, hogy nyilván azon Filozofusok közé tartozik, kik a’ religyióbéli tárgyaknak sükeresebb nyomozására bosszonkodnak, azt akarván, hogy azok egészen feledékenységbe temettessenek.
A’ halál körünkbe is bevágott, Sinkay Urat Virágvasárnaponn estvéli hét órakor, hosszas betegeskedés utánn, a’ boldogabb életre átvivén. Böcsűletes eggy ember volt, nyugodgyon békességben! A’ többi Urak mindnyájan egésségesek, ’s Uram Bátyámat szívesen tisztelik.
Szinte mikor ezeket írom, akkor toppan be hozzám a’ Levél hordozó eggy fekete pöcsétes levéllel! Mit? hát ismét meghalt valaki? – Felnyitom, olvasom – ’s ihol Bold. Schwarczenberg Herczeg Győri Püspöknek 21dik Májusban tartandó exequiáira halottas Beszéddel böcsűl meg az odavaló Káptalan – melly atyafiságos ’s tisztes meghívásnak megmeg lehetetlen ellene mondanom: pedig nem sokára allig ha Mélt. Kurbélyi Püspök Úr is dolgot nem ád, kinek lábdagadása, szívdobogásai, gyakor ájúlási, beesett halándéki, sáppadt arczái a’ közelgő véget látszanak hirdetni.
De befejezem levelemet az új munka képző erőmet egészen elfoglalván. Csókolom ezerszer Kedves Uram Bátyámat Osziczky Urat az Asszonysággal, és Sághy Barátunkkal eggyütt tisztelvén ’s vagyok még élek
Veszprémben April 17dikénn 1821.