Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Az Értekezéseket szívesen köszönöm. A’ Prímásét mindgyárt más nap, úgymint 21. hujus kezébe^* adtam. Köszöni Főtiszt. Úrnak mind rólla való megemlékezését, mind az ajándékot. Hogy a’ Materiákrúl, mellyek az Értekezéseknek ezen új Kötetében vannak, nem szóllott velem semmit, az lehetett az oka, hogy engemet meglátván, azonnal reám bízott saját dolgairúl tudakozódott. A’ Magyar Énekekrűl nem győzvén várni Főtisztelendő Úrnak feleletét, mivel csak^* azt sem tudhattam, ha rosta alá veszikë az Urak e’ dolgot, vagy sem? a’ Prímásnak ama’ tulajdonságát pedig, hogy a’ serény és gyors munkást szereti, jól tudván, már 12. Martii bemutattam neki vélekedésimet. Nagyon örvendek, hogy ezek csak igen keveset külömböznek azoktúl, mellyeket nekem Főtiszt. Kiss Ferencz Kanonok Úr, kit tisztelek, csókolok,^* küldeni méltóztatott.^* Lessz nekem még alkalmatosságom arra, hogy Jegyzéseinek a’ Prímásnál^* jó hasznát veszem. Mikor a’ Magyar Énekekrűl írásimot bemutattam, Ő Herczegsége a’ Prímás megint két új munkával – nem foglalt el, ammint Főtisztelendő Úr levelében nekem írni találta – hanem csak megböcsűlt. Az eggyik már kész magyar^* fordításábúl áll ama’ híres könyvecskének: Soll die Scheidewand unter Katholiken und Protestanten noch länger fortbestehen? Ein Wort der Liebe ’s a’ t. Von Augustin Hille. Dritte Auflage. Augsburg bey Nicolaus Doll. 1820. E’ Magyar Fordítást kell megrostálnom, és tellyes szabadsággal^* kijobbítgatnom, mivel Ő Herczegsége a’ fordításhoz nem igen bízik. Erre én naponkint csak eggy két órát szentelek.^* E’ holnapnak 21. napjánn tehát, mikor nálla voltam, egész gondgya csak e’ könyvecske volt, mellyet cliensének, gyermekének nevezett, ’s mellynek nyomtatására^* a’ költséget adgya. A’ könyv, tudom, Főtiszt. Úr^* előtt ösmeretes, és így dicsérnem szükségtelen. Mikor nekem a’ Primás e’^* munkát a’ kezembe adta, a’ Bibliának fordításárúl is tudakozódott, azt gondolván, hogy folytatom. Feleletemre, hogy parancsolat vagy legalább engedelem nélkűl én ezt cselekedni nem merészlettem, felbíztatott, hogy csak folytassam, legalább üresebb óráimban. Ő azutánn, a’ mit elkészíthetek, a’ Synodus’ elejébe fogja terjeszteni, mellyet csak esztendőre tarthat. Ő Felségétűl, mint Apostoli Királytúl, akar a’ Prímás előre Propositiókot várni, mint a’ Diétáknál szokás. Ezeket pedig előbb elküldi a’ Püspököknek, hogy Megyebéli Synodossaikban előre megrostáltassák. Ezeket nekem maga méltóztatott mondani, hogy lássam, mennyi üdőm van még a’ fordításnak folytatására. Én e’ munkára^* meg akarnám magamnak a’ legjobb Német fordítást – nem pénzenn, mert jövedelmem még csak szükségeimnek megelégítésére sem elegendők, – hanem kölcsön szerezni. A’ Patriarcha’^* megnevezte nekem azt, a’ mellyet legjobbnak tart; de én a’ nevét nem is akartam a’ fejemben tartani, tudván, hogy ő csak azt tartya legjobb fordításnak, melly legszebb nyelvenn van írva. Nállam pedig az utile dulci, és itt a’ pontosság a’ fő Regula. Erre nézve is tehát inkább csak megint az én Kedves Barátomhoz, a’ Veszprémi Theologiának Directorához, és a’ külső Literatúrában járatos oráculumhoz folyamodok, annyival is inkább, mivel a’ Prímás is, ammint Sághytúl hallom,^* a’ legjobb német fordítást keresi, hogy a’ Királyi Typographiában a’ Deákkal eggyütt^* kinyomtattasson. Most már nincs Főtisztelendő Úrnak halottas Beszédgye, az Értekezéseket is már szétküldötte, és ezeknek folytatására van két egész esztendőre elég matériára: ergo! az öreg hárfássát^* is hosszabb és több leveleivel és ezekbe foglalt jó tanáccsaival^* vígasztalhattya.

A’ Patriarchának Praeparanda Oskolájárúl az Írásokot ide függesztem, Praefatiójával eggyütt. Ha méltónak és a’ közjónak előmozdítására hasznosnak^* talállya Főtisztelendő Úr, az Értekezésekben mind a’ Praeparandárúl, mind a’ Hahntaller Recensussárúl bővebben szóllani, kérem, vállallya magára mind a’ kettőt. Eggy az, hogy Főtisztelendő Úr ezekrűl melegebb vérrel^* – és a’ mi több, gyakorlottabb tollával írhat, mint én; más pedig az, hogy most kevesebb dolga van; mint nekem. Én valóban még^* a’ Keresztény Poézisba sem akarok kapni mindaddig, még az Egyházi Lexiconunknak első Részét meg nem indíthatom, mellynek szükséges voltát Főtisztelendő Úr az Értekezéseknek első Kötetében 1821. igen fontosan bizonyíttya, és én magam is a’ Prímástúl rá bízott fordításnak megítélésében minduntalan tapasztalom.

A’ miket a’ Primásnak beadtam, és beadandok, minútában nállam megvannak, és ha az Isten öszvehoz bennünköt, majd eggyüt elolvassuk. Főtisztel. Hornyik Kanonok Úrnak kezeit mély tisztelettel csókolom! Ölelem és szívesen csókolom egyéb Főtiszt.^* Jóakaróimot és Barátimot is. Ossitzkyné innen, a többiek Bécsbűl csókollyák Főtiszt. Úrnak kezeit, én pedig gazellaszemeit – így nevezi a’ tüzes fekete szemeket Marisunk – és barátságos mézzel folyó ajakit és vagyok, még élek,

Györke Jánkó jár hozzám. Ma a’ Prímásnál ebédel a’ Mizere Priorral. (Az Egriek őköt Mizeréknek híjják.) Ha Györke tanácsomot^* fogadgya, ügyének mindenkép jó és^* csendes végét várom. Nagyon rajta vagyok, hogy szívét a’ Püspökkel kibékéltessem. A’ mi fiúnk a’ Patriarchátúl már a’ múltt holnapban búcsút vett, és más^* szolgálatot keres.

Kívánom szívembűl, hogy Főtiszt. Úrnak és valamennyi Veszprémi Főtiszt. Jóakaróimnak az egésség jobban szolgállyon, mint nekem. Nállam minden kicsinység miatt változik. Csak öregszik a’ legény.