Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Levele a’ dologhoz értőnek nyelvén lévén írva mit szollyak én, a’ ki az azt környékező titokba avatva nem vagyok? A’ kereskedéshez nem értő méltán zárja be boltyát, ’s nem illet esmeretlen holmit, nem hogy a’ tudatlanokat széditse, az értelmeseknek pedig gúnnyára legyen. Azért a’ mit irok, Uram Bátyámnak üresebb perczenteiben egy kis mosolyodására írom, hogy lássa a’ járatlant ’s erősödgyék a’ magáéban.

1o Kívánatos valójában a’ Magyar Isteni szolgálatnak ország szerte való egyformasága, ’s erre a’ Synodusban való öszve eggyezés kétség kívűl a’ leg egyenesebb út; de ez csak azon értelemben, hogy ki tessék, hogy az eddig gyakorlott imádságok, ’s énekek közűl mellyek legyenek köz helyben hagyást érdemlettek? de ezek mellett fenn marad a’ Megyés Fő Pásztorok részére mindenkor az, hogy az elő akadható szükséghez képest, a’ hit’ ’s erkölcsi taníttás’ eggyes ágazati ujj imádságok ’s énekek által gyámolíttathassanak. Lám így keletkeztek a’ Rogatio – az Urnapja, a’ Mariana, az Aloysiana, Nepomucenus, Sz. Háromság-devotiók.

2o Tagadhatatlan az, hogy vannak számtalan kántor koholta Énekeink, mellyek kifütyölést inkább ’s háborodást, sem hogy ájtatosságot gerjesztenek; vannak imádságos könyveink, mellyeknek csak Czimjeik is eléggé ki mutatják minő értéket árúlnak; ’s ezer koholtt búcsúkkal, ’s elme költötte ígéretekkel szinte az undorodásig mutatkoznak. Vannak, mellyek a’ Deák Hymnusok fordíttásával minden válogatás, és arra való ügyelés nélkűl, hogy azok jobbára lángoló képzelésbűl szármoztak, lévén betöltve, ha a’ csinosúltabbakban haszonnal járhatnak is a’ köznépre nézve szívemelő, ’s érzékenyíttő erő nélkűl szűkölködnek. De vagynak végre ollyanok is, mellyek a’ legjobb Atyának felségéről mint egy meg felejtkezve a’ fiúi szív’, ’s szeretet’ ömledezéseit, a’ súrlódás ’s Hízelkedés’^* gúnyájába öltöztetik. Innét közönséges a’ Hívek’ panassza, az alkalmatos könyvek nem létéről, ’s közönséges a’ ragaszkodás az idegen nyelven írtt imádságos könyvekhez.

3o Igaz az is, hogy Mestereinknek szertelen ordíttása, a’ nem tudom mi idegen nótákbúl esetlenűl öszve férczelt nünötése, a’ nyelv poëzisének nyakszegése a’ jobb izlésűekben undorodást, az éretlenekben pajkosságot, a’ köznépben általlyában érzeketlenséget^*, vagy végső rendetlenséget nem pedig ájtatosságot gerjeszt, ’s énekjének külső kelemét annyira zavarja, hogy külömben e’ hajlékony nyelv, az egyházi énekekben minden kellemetességét el veszti. Éltemben egy kántort hallottam, ki a’ nyelv poézisát mindenkor figyelemben tartván, a’ szívet szinte a’ bájolásig ragadta; ’s ekkor győződtem meg, hogy a’ Magyarban nem a’ nyelvet az Áriához, hanem^* inkább az Áriát kell a’ nyelvnek poëzisához alkalmazni. Mind ezekre nézve, mi legyen gondolkodásom szerént az űdvösséges tanúság, röviden meg mondom.

Elsőben is tehát az Énekekről.

a) Mind azon Énekek, mellyek az Anya Sz. Egyháznak tiszta gondolkodásával ’s lelkével meg nem eggyeznek, – vagy annak taníttását csonkitva fejezik ki – vagy csigázott indúlatokkal ’s fattyú búzgósággal, nem pedig az igazi Ájtatosságból hajnallott gerjedelmekkel mutatkoznak – a’ vagy inkább gyermekes érzékenykedést, mintsem ama Nagy felséget illető leg alázatosabb keresztényi érzelmeket foglalnak magokban, minden irgalom nélkül sepressenek ki. E’ foglalatosságra Uram Bátyám bölcs javallása szerént érett Theologiával bíró Papi szemellyek szükségesek.

b) Szinte úgy sepressenek ki azok is, mellyeknek Áriáik az Egyházi egyűgyűségtől szerfelett elütöttek, minthogy más, két vagy négy szóval állani elő, más pedig az egész sokaságnak énekét vezethetni – mellyek továbbá notáik, vagy méltatlan illetődéseket, vagy világi érzeményeket szívlelnek a’ szívbe; hanem ha egyébbaránt tartalmaik meg érdemlenék hogy az Egyházi mértéket meg ütő Áriákra alkalmaztassanak. De ehez a’ Musikát is értő egyházi személly szükséges.

c) Vagynak énekeink, mellyek vagy magok a’ Fő Pásztorok által, vagy az Ő ügyelésök alatt Theologiai pontossággal készűltek ’s a’ Mise alatt tellyes lelki haszonnal énekeltethetnek, millyenek p. o. a’ Sz. Háromság énekei, ugymint: SzSzSz szüntelen – Könyörűlj rajtunk Istenünk – Jertek népek – Kiben élünk – Sz. Háromságnak – Oh Istenem! ’s a’ t. Ezeket méltó közönségessé tenni a’ Magyar A. S. Egyházban.

d) Vagynak egyébb alkalmatosok, ’s talán Haza szerte ösmeretesek, sőt igen is gyakorlottak és a’ köznép értelmét el nem nyomó Énekeink p. o. Imádlak tégedet – Leborulok Isten – Üdvöz légy nagy Szentség – Itt jelen van Jézus – Üdvöz légy Sz. Ostya – Imádlak nagy Istenség – Hiszek benned ’s a’ t. mellyeket a’ bennök találkozó Grammatica ’s syntaxis hibáik mellett is változatlanúl hagyni javallanám, mert ezeket nyelvökről le venni annyi volna mint az egyházi Zengedezést a’ Hazában egyszerre elnémittani, vagy leg alább az ájtatosságnak szertelen kárával egy szükségtelen zavart okozni.

e) Amaz egész Mise alá szolgáló Ének: Im Arczunkra ’s a’ t nehezen kap Hazánkban lábot, mert mái napig is tapasztalhatni, hogy bár 6. 7. száz jelen^* lévő köznépből is alig énekel 25. Én úgy vélem a’ nyelv kenyességéhez nem alkalmaztatott Ariája miatt – inkább kedveltetik a’ több tekentetekben alkalmatosbb: Jertek keresztény etc. De minthogy azon egynek mindenkori gyakorlása kivált az énekben, meg az ájtatosságban is únalmat okoz, igen ohajtani való, hogy készíttetnék még leg alább eggy a’ változtatás kedvéért, az egész Mise alá szolgáló ének, mellynek fő tárgya volna a’ meg bantatott Isteni felség rajzolása, ’s Üdvözétőnknek e’ vér nélkül való Áldozat szerzésében mutatott szeretetének ki magyarázása mellett azon ideának ki fejtese, hogy szívünkben Krisztussal meg halván ’s magunkat avval együtt a’ feláldozásban eggyesítvén religionknak leg felségesbb foglalatosságát gyakorollyuk. Úr Mutatáskor meg szünnék minden ének, az utánn pedig egésszen meg változnék az Ária. – Hasonlóan kellene egy Halotti Mise alá szolgáló Éneket is alkotni, a’ hol a’ világi állapotnak a’ halál által történő bizonyos elvágása – az Isten nagy igazsága – az ítéletnek rettenetessége – a’ joknak jutalmaztatása – ’s a’ szenvedőkért a’ könyörgő feleknek az Isten irgalmasságáért esdeklő szíveknek indúlattya fejeztetnek ki.

f) Sátoros ünnepi Énekeinkben is fölötte nagy a’ hézag; alig találni melly az akkor ábrázoltt Titkokat, ’s Isteni jó téteményeket alkalmatosan igazíttaná a’ szívre. – Úgy vagyunk ha ama kettőt: Kesergő Annya – A’ kereszten függőnek kivesszük Böjti énekeinkkel is; Az Adventiak majd a’ csinozgatást, majd pedig az Ária változtatást meg kívánnyák.

g) Halotti Énekeink számosan, noha némelly nyelvbeli hibákkal, vagynak. Egyébb Aránt úgy vélem ezekben egyébb nemzeteket meg haladunk; ’s a’ mi bennök javittani való lesz, kevesebb alkalmatlansággal meg történhetik. Vagy ki vetni valók is, ’s ezek helyébe miért ne lehetne némelly ujjakat is készítteni?

Ezekbűl nyilván ki tetszik, hogy vagynak meg hagyni valók, vagynak csinozgatást várók, de szükség képen ujjonnan készítendők is. Ez utolsóknak Áriáik magokban hordják az Egyházi Gravitást, és távúl járván az ígen mesterséges szökésektől, majd édességök által olvadoztassák a’ szívet, majd pedig fordúlattyaikkal eszközölljék annak a’ buzgóságra ömlő gyúlékonyságát. Legyenek többnyire metrumokban, hogy leg alább félszázad alatt lassankint a’ nép is ízlést kapjon erántok. Erre nézve jó a’ tanács, hogy a’ triviális gyermekeken kezdessék; ’s én csak azt adom hozzá, hogy a’ deák oskolásoknál pedig folytattassék, úgy, hogy eggyik nap deákúl a’ másikon pedig Magyarúl énekellyenek. Ebből azt nyerjük hogy cultussabbainknak is valahára meg nyittuk nyelvét a’ néppel való eggyütt éneklésre, kik most némán állanak, mint hogy nevendék üdejökben egyedűl a’ deák zengedezéshez szokván átallanak a’ szokatlanba ereszkedni. Ezen kívül a’ leendő Mesterek is ezekből az oskolákból kerűlvén ki, ha itt a’ nyelv poëzisa szerént való éneklést meg szokják alkalmatosabbak lesznek, a’ Nép énekeinek is ugyan ezen tekéntetben való megeszközlésére. – (hát a’ Praeparandiaban?)^*

Ezen pontokban megjegyzettek szerént kellene készűlni a’ Mesterek Cantionáléjának, de csak a’ puszta szózat Kótáival, ne hogy a’ könyv mázsányi legyen. Ugyan azért igen helyes az észrevétel, hogy a’ mi az imádságos könyvekhez való maradjon oda, a’ mi pedig a’ ritualékhoz, mellyek a’ nyelv hibáit ki vévén, úgy is gondosabban vagynak készítve, legyen azokban, Azonban a’ Cantionaléban az Énekeken kívűl hely kell még a’ Virágvasárnapi és Nagy Pénteki Passiónak – Egynehány versnek a’ Lamentatióbúl a’ Jeremiás imádságával egyetemben. És a’ Lytániaknak mellyek vélekedésem szerént ezek volnának: Minden Szentekről – Sz Háromságról – Az Oltári Szentségről – Jézus Nevéről – Szűz Máriáról – Ezen három utolsóra nézve az volna észre vételem, hogy a’ szerfelett való Mysticizálás hagyatnék ki belőlök, ’s egyedűl azok maradnának mellyekre világosabban mutat a’ Sz. Írás. Úgy is mi haszon, ha a’ köznép ámbár maga nyelvén hallya, vagy énekli, még is hosszabb magyarázat nélkűl nem értheti. A’ többi különös ájtatosságok többnyire különös megyéknek, a’ hol tudni illik gyakoroltatnak, ügyelése alatt vagynak. Ha az egy Nepomucenusét kiveszem, melly annyira el terjedett az Anyaszentegyházban, hogy ezen tekéntetnél fogva az emlétett Cantionaléban Lytaniájával eggyütt, ezen csinozgatása mellett helyet foglalhatna.

Már most a’ második Tárgyra.

Vagynak némelly ímádságaink, mellyek az egész Magyar A. S. Egyházban annyira gyakorlottak, hogy majd minden Hív könyvbetéve tudgya. Ezeket a’ némelly nyelv, grammatica, vagy Syntaxis hibái miatt bolygatni eszem szerént gondolatlanság volna Kövessük Anya Sz Egyházunknak az illy dologban mutatott lépéseit, melly noha látta hogy Hyeronimusnak fordíttása a’ Zsoltárokra nézve a’ régi Italánál gondosabb volna, de mivel már eme’ szerént szokta meg a’ nép a’ Zsoltározást, úgy hagyta meg, ’s amazt be nem fogadta. Igy látom én a’ dolgot a’ praedicatio előtt való énekkel, ’s az azutánn mondatni szokott imádságokkal. Külömben a’ Miatyankot is reformálnunk kellene. Ezt előre bocsátván:

Noha az eddig pendétett hangból gyanítani lehet, hogy nem vagyok idegen, egy különösebben készíttendő imádságos könyvnek javallásátúl egyedűl a’ csinosulttabbak, és az ollyanoknak látszani kívánók részére; kik a’ szokott imádságoknak formáiban vagy nem tudnak, vagy nem akarnak le ereszkedni a’ köznép pontyaig. Valójában nem látnánk annyi merevedett oszlopokat templomainkban; de én ezt nálomnál belátóbbra hagyván, csak ezeket jegyzem meg.

a)Valamelly imádságos könyvek, a’ vagy eggyes imádságok is a’ fenn jegyzett második pont vonásai alá esnek, polyva gyanánt szórattassanak el.

b)Szedessenek öszve, vagy ha szükség készíttessenek is az Anya Sz. Egyház lelkén ’s érzelmein járó imádságok, ’s az igaz tiszta, de általlyaban meg érthető nyelven szerkesztessenek öszve.

c)Az emberi természet esmerésénél fogva javallanám hogy ez három külömböző legyen ugymint a’ férfiaknak – a’ fejér nemnek – ’s a’ mind két nemen lévő nevendékeknek részére.

d)A’ ferjfiaknak kik külömben is tellyesebb elméjüek, ’s nagy részt az oskolákban meg fordulttak valamennyire emelkedettebb, de nyomos gondolatokkal – a’ fejer személlyeknek érzékenyebb, de mindenkor a’ valódiságot követő indulatokkal – a’ nevendekségnek pedig az üdejökhez, esmereteikhez szabott le ereszkedéssel – szem előtt tartván mindekben a’ hit regulait, ’s az A. S. Egyház lelkét.

e)Az illy könyveket szakaszokra kellene osztani. Az 1ben a’ regveli, ’s estvéli imádságokat, ’s Hit’, reménység’ stb. indúlatit, a’ Sz. Háromsághoz, ’s eggyenként az Isteni személlyekhez, secundum ad propiationes theologicas – a’ sátoros ünnepekre példázattyoknál fogva – Böjt üdejére az A Sz Egyház érzelmeiből merétve. – A’ születés’ előforduló napjára – A’ Mindenhatónak akarattyára való támaszkodás – Az Isteni közönséges látogatásokban – A’ végső kegyelemért – A’ keresztek’ békes viseléséért – Az erköltsös életért – A’ Házassági életbe szorosban befolyó erkölcsök meg nyeréséért. – A’ Magzatoknak istenes neveléséért. – Jó akarokért – ellenségekért – nyomorgókért – a bünösök megtéréséért.^* – Nyavalyás állapotban – A’ halálról való elmélkedés, mellyben mind a’ 4 végső dolgokról egyszersmind foglaltassék. – A’ meg hólt hivekért.

a’ 2dik szakaszban: A’ Sz. Mise áldozattya alatt való imádságok Az oltári Szentségnek imádása.

a’ 3 dikban a’ poenitentia Szentségehez való készűlet – a’ Poenitentiális Zsoltárok nem versekre szaggatva, hanem folyton folva – Az Úr vételéhez való készűlet – és hála adások.

a’ 4 dikben Az Istennek imádása az Szenteiben az az a’ B. Szűz tisztelete. ’s hozzá való folyamodás az esedezésért; el kerűlvén ezen imádsagokban minden excentrizálást, mellyet némellyek (nem veszem ki Sz. Bernárdot is) a’ hyperduliához tartozandónak véltek. – Az Angyalok esedezésiért – különösen az őrző Angyalhoz – a’ Sz. Patronusokhoz – Azutan különkülön azon Szentekhez, kiknek neveik a’ Sz. Keresztségben fel vetődni szoktak. ’S mivel a’ Szentek tiszteletének leg főbb része az ő erkölcsöknek követése, az imádságok alkotásában különösen szem előtt tartassék mind eggyikének főbb erkölcse, ’s olly indúlatokkal járjon azoknak készíttése, hogy az imádkozók szive azon erkölcsök gyakorlására szinte édesgettessék.

az 5 dikben az énekek minden kota nélkűl; de csak a’ szokatlanabbak, és ujjak.

f)micsoda változást kellyen az elő adottakra nézve a’ fejér nép részére készíttendő könyvben önként ki tetszik, de egyszersmind szem előtt tartván a’ d) alatt foglalt jegyzést is. Valamint.

g)a’ nevendékek részére készíttendőkben is. Hozzá adván hogy mindennek rövidebbnek kell lenni ’s némellyek hellyett^* a’ tisztaságért – az alázatosságért – engedelmességért – az isteni gondviselésben való megnyugvásért való könyörgések jöjjenek – ’s ollyan Szentekhez való imádságok, kik leg inkább ezekben tündöklöttek.