Főtiszt. Horváth K. Úrnak. – de dato 8k Febr. 1821.
Főtisztelendő Vajky Prépost Úrnak embere hozott hozzám 27ik. Január. Főtisztelendő Barátom Uramtúl eggy Levelet, mellyre azonnal azért nem felelhettem, mivel a’ ki hozta, csak addig sem mulathatott, még megírtam volna a’ választ. Ha utólsó levelemre Kedves Barátom Uram Győrbe a Patriarchának köszöntésére valóban elment, és így ezen útat haszontalanúl tette, kérem mindenre, a’ mit szeret, bocsásson meg barátságos és valóban jó szándékbúl tett biztatásomnak, mellyet
*mellyet <a’ bal eset, mellyet előre látnunk lehetetlen volt,>
az előre láthatatlan bal eset olly
*olly <f>
irígyen megjátszott. Azon vasárnap köztt, melyenn levelemet a’ postára adtam, és a’ hétfü között, mellyre a’ Patriarchának innen való elindúlása meghatároztatott, vérgyulladással egybekötött nyilamlás fogta el e’ régi jó Barátomot, és a’ halálnak veszedelmébe vetette, mellytűl csak két érvágás menthette meg. A’ gyúlladás azonnal megszünt, de a’ nyilamlások csak harmad napra, és lassankint. Mivel Veszprémbe a’ posta csak csütörtökönn ment, és én azt gondoltam, hogy Főtisztelendő Urat levelem már otthon nem talállya, kínomban ösmeretlen létemre Főtiszt. Minian Apátur és Kanonok Úrnak írtam Mélt. Paintner Püspök’ házábúl tudósítást azzal a’ kéréssel, hogy ezt a’ Főtiszt. Veszprémi Kanonok Urakkal, a’ kik Győrben volnának, közleni ne sajnállya. Mi történt, mi nem? azt csak Főtiszt. Barátom Uramnak levelébűl tudhatom meg. Ő Excellentiájának a’ Patriarchának az egész történetet elbeszéllettem, minek utánna fellábadt; ki felette nagyon sajnállotta, hogy ezen alkalmatossággal Főtisztelendő Úrral közelebbrűl, mint kívánta,
*Úrral |közelebbrűl, mint kívánta,| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
meg nem ösmerkedhetett.
De ezenn kivűl talán még eggy van, a’ mi iránt Kedves Barátom Uramtúl bocsánatot kell kérnem. Levelébűl szívem ugyan tellyességgel nem akarja gyanítani, de képzelésem még is meg nem szün engemet azzal a’ szemrehányással furdalni, hogy azzal, a’ mit a’ Prímásnak való exemplárnak elkésésérűl írtam,
*írtam, <’s a’ minek a’ Compactor volt az oka,>
Főtiszt. Urat talán megsértettem. Hogy ennek vagy a’ Compactor, vagy valamelly egyéb hátráltatás,
*hátráltatás, <|volt az oka|> [A betoldásra jelölt szavak utóbb áthúzva.]
nem pedig Főtiszt. Úrnak részérűl a’
Savoir vivrenek fogyatkozása volt az oka, mellyel Kedves Barátom Uram az egész világ’ tudtára és tulajdon tapasztalásomnak világos bizonysága szerint bővelkedik, azt én jól tudtam, és így írásomban nem e’
Savoir vivre volt, mellyet ajánlottam,
*ajánlottam, <hogy>
hanem az akadályoknak szorgalmatos elhárítása. Nem ezek voltakë levelemben szavaim:
de hamarább kell ezentűl a’ Compactorhoz adni, hogy a’ többi exemplárisokkal eggyütt ide érkezzen? Kérem tehát Kedves Barátom Uramot, ne vegye sérelemnek, és ne talán határozatlanabb kifejezésimnek bocsásson meg.
A’ Patriarcha csak itt Budánn vette Ő Felségétűl a’
Titkos Tanácsos méltóságot. Biographiájában tehát, mellyet neki magának is
*is <előbb>
elolvastam, Excellentiás Úrnak még nem nevezhettem. Ha ez még ki nincsen nyomtatva, e’ fogyatkozást hozza, kérem, Főtiszt. Úr helyre. Ha pedig kivolna, a’ Munka’ végére oda lehetne talán még ezt tenni:
Minekutánna e’
*e’ <rész>
kötet a’ prést már elhagyta, híre jött, hogy Ő Felsége
*Felsége <.>
a’ Velenczei Patriarchát Titkos Tanácsosi közé számlálni méltóztatott.
A’ Praenumeransok’ számánn ne aggódgyunk eggy csöppet is. Sokan kérdezték éntőllem a’ 4. kötetnek megjelenésénél,
ha folytattyákë esztendőre a’ Veszprémiek az Értekezéseket, vagy sem? Mihelyt tehát a’ folyó esztendőnek I. Kötetét megláttya, a’ Publicum, a’ Praenumeransok is megszaporodnak mint taval.
*megszaporodnak |mint taval.| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
De még az első esztendőnek új nyomtatásárúl se mulassa el Főtiszt. Úr ama’ velem közlött ajánlását megtenni, hogy 100. Praenumeransa lévén reá, újra kibocsáttya. Jó lessz azonn kívűl az 1821. esztendőbéli I. kötetnek megjelenését a’ Posonyi Deák, és a’ Budai Német Újságban, amabban Deákúl, ebben Magyarúl kihirdetni.
E’ szavait olvasván Főtiszt. Barátom Uramnak:
’s ennél fogva – ha az Ékesennszóllásrúl való Tanácskozások is folytattatnak – két esztendeig szükséget nem látunk, szükségesnek találom azt felelni, hogy
*
látunk, |szükségesnek találom azt felelni, hogy| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
az Ékesenszóllást, ha az Isten éltet, folytatom minden bizonnyal és elvégzem. Azutánn pedig más munkákkal is talán csak
*is |talán csak| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
szolgálhatok.
Igen Tiszt. Spreitzenbart Professor Úr dücsősséges munkájának szívembűl örűlök. Adgya Isten, hogy többször is, másszor is! A’ Veszprémi Férjfiaktúl annyi telik ki, hogy a’ költőkre rá nem szorúlnának, ha a’ Munkának folytatásában megszorúlnának is.
*is! |A’ Veszprémi Férjfiaktúl annyi telik ki, hogy a’ költőkre rá nem szorúlnának, ha a’ Munkának folytatásában megszorúlnának is.| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Tisztelem, csókolom mindnyájokot, kik engem’ szeretni méltóztatnak. Maris csókollya Főtisztelendő Úrnak kezeit, én pedig ajakit és vagyok, még pihegek
*pihegek <Kedves>
Főtiszt. Barátom Uramnak
Kérem, tudósítson engemet Főtiszt. Úr arrúl, ha az I. kötetben egészen ki vanë nyomtatva az Ékesenszóllásrúl átküldött utólsó Tanácskozásom, vagy csak eggyik része? Mert ha egészen ki van, folytatásárúl korábban kell gondolkodnom.