Utólsó böcsös levelét Kedves Uram Bátyámnak, melly a’ Hűvek’ áldozásának az eredeti rajzolatnál elevenebb, ’s érzékenyebb festését hozta, különös köszönettel vettem; mint az igaz gyöngyök a’ Szűz leány’ nyakát, úgy fogják azok az én Értekezésemet ékesíteni. Azonfellűl köszönöm Uram Bátyámnak az illendőség’ törvénnyérë való barátságos emlékeztetését is, de hozzá adván: hogy jóllehet a’ Bakonynak tövében lakok, eggy kevesé távúlabb a’ nagy világtúl – a’ mellybe soha nem is vágyódtam – arrúl mindaz által most sem felejtkeztem meg; sokkal korábban átadtam én a’ Primás’ számára bekötendő példázatot a’ könyvkötőnek a’ többieknél, de a’ rossz ember arra
*a[..]a [Átírással javítva.]
várakozott, hogy több aranyozni való munkája gyüllyön.
Az Értekezésekbűl a’ kilenczedik árkust nyomtattyák; a’ példázatok’ számát ezerig emeltem; és mind ekkorig még csak 420an jelentették magokat a’ Püspökmegyékbűl. Igaz ugyan, hogy a’ Pécsi, Kalocsai, Esztergomi megyékbűl még eggy sincs, de ha lesznek is, minthogy az utolsóbúl taval sem volt több tizenkét olvasónknál az elsőbűl 45. a’ másodikbúl tizenkettő, még sem reménylem, hogy az előfizetők’ száma ezerre mennyen. Azonban, ha ezekbűl eggy sem lessz is, az a’ mi munkánknak folyamattyát meg nem akasztya, sem kedvünket meg nem csökkenti, tudván
*
[..]dván [Átírással javítva.]
azt, hogy a’
Jónégyszáz, öt száz embernek eszközlése által is sok ezerekre elterjedhet, hasonló lévén mennyeknek országa, az igazság’ országa, a’ kovászhoz; tudván, hogy mink az Isteni Gondviselésnek mindnyájan csak puszta eszközei vagyunk, ’s azon környéknél tovább
*tovább <..>
nem hathatunk, a’ melly ki van szabva.
A’ múlt hétenn ismét ötven árkus kézírást adtám [!] át Kis Ferencz Urnak megvizsgálás végett; mihelyt elvégzi, töstént meg meg azt is a’ magam alkalmatosságánn a’ Királyi censurára felküldöm; ’s ennél fogva – ha az Ékesenszóllásrúl való Tanácskozások is folytattatnak – két esztendeig szükséget nem látunk.
Spreitzenbart’s múlt esztendőbéli első kötetben feltett jutalomkérdésekre, olly nyomósan ’s bőven megfelelt, hogy az ő műdarabja még a’ Sorbonának is
*Sorbonának |is| [Betoldás a sor fölött.]
dücsőséget fogna szerezni. Az első feleletet a’ második kötetbe okvetetlen bele iktatom.
Valakikrűl kedves Uram Bátyám emlékezni méltóztatott, mindnyájan szívesen tisztelik, ezer áldást ohajtván buzgó munkálkodásira, én pedig azonfellűl ezerszer csókolom is, ’s a’ jószívű háznépnek minden jókat kívánván, maradok
Veszprémben Jan 18dikánn 1821.