Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Böcsös levelét de dato 3. Január. a’ háladatosságnak érzékeny kifejezései között olvastam, eggy illyen szíves jó barátért nem győzvén az Istennek elegendő hálákot adni. Tellyes meggyőződéssel lévén az iránt, hogy Ossitzky itthon marad, feltette magában, hogy Főtisztelendő Úrnak kocsijánn, mellyet ide küldeni szándékozik, lopva Veszprémbe megy és Kedves Barátom Uramot, egyéb Jóakaróinkkal eggyütt meglepi. De mit tehet fel az ember, a’ mit a’ sors meg ne játszon? Szinte az nap, hogy a’ levelet vesszük, a’ Circulare is kijött Ő Herczegségétűl, mellyben Ossitzky nevezet szerint a’ fő komornik mellé mint^* házi tiszt rendeltetik az útra. Bécsben a’ nagy Bőjtig mulat Budai Udvarunk; de innen visszajönnekë ide, vagy még tovább, azt a’ jó Isten tudgya. Régen volt már itt szó arrúl, hogy Bécsbűl Schaumburgba mennek, a’ kis Pista Herczeget, minekutánna e’ jussa iránt folytt processussát^* megnyerte, beiktatni. De azóta ezen nagy útnak más oka is támadt: mert az újságokbúl könnyű tudni, hogy a’ Svécziai Koronaherczeg a’ Schaumburgi Herczeg Kisasszony’ kezéért követséget küldött. A’ Herczegeink Gyermekeivel a’ mi Rosina leányunk is elmegy holnap, úgymint 11. Januar.^* Januariusnak 7. napjánn levél érkezett Mélt. Paintner Püspökhöz Gödöllőrűl azzal a’ szomorú tudósítással, hogy a’ Velenczei Patriarchát a’ Postakocsis Hatvan és Bag között úgy feldöntötte, hogy a’ kerekek az égnek állottak. Író asztalkája lévén a’ kocsiban, e’ miatt olly szerencsétlenűl esett el a’ kocsival a’ Patriarcha, hogy jobb vállán a’ kulcscsontya eltört. Mink tehát fiúnkot, úgymint komornokját Mélt. Paintner helybenhagyásával Postánn azonnal elküldöttük hozzá, hogy tegye meg körűlötte hű szolgálattyát. Fiúnktúl tegnap levelet vettünk, melly jó reménységgel tele van. Vasárnap öszveigazíttatott a’ törött csont szerencsésen, és más nap a’ Patriarcha már írhatott volna is e’ kezével, ha az orvos megengedte volna. Egynehány nap múlva bevárjuk Pestre, és ha nyílttan marad a’ Duna, még Budára is, hol, ammint mondgyák, talán heteket is fog tölteni.

Hogy Zsoltáraimhoz olly nagy bizodalommal viseltetik Kedves Barátom Uram, kimondhatatlanúl nagyra böcsűlöm. Elejétűl fogva csak arra kellett volna ezekben tekíntenem, ha a’ mondásoknak értelmei és indúlattyai úgy vannake előadva, ammint azokot hihetőképen maga Dávid^* kifejezte volna, ha Magyarúl írt volna. Az oskolában az eredeti textust szórúl szóra kell elő venni és más^* nyelvre áttenni; szórúl szóra kell azutánn még az idiotismusokot is fordítani, hozzá ádván a’ másik^* nyelvnek idiotismussait, mellyek amazoknak^* megfelelnek, és ezt én interpretatiónak, írásfejtegetésnek, írásmagyarázásnak tartom.^* De illikë az illyen oskolabéli magyarázás a’ predikácziókba és ollyan munkákba, kivált költeményesekbe, mellyek az észnek^* hermeneuticabéli okokkal való meggyőzését elmellőzvén, csak azonn vannak, hogy a’ szívet megindítsák. Maga Dávid^* czélozotte Zsoltáraiban másra? Merem én azt állítani, hogy még a’ Bibliának fordítása is nem az oskolának kedvéért vetetik elő, mellynek magát a’ vetekedésekben és fejtegetésekben mindenkor az eredeti textushoz kell tartani, hanem azért, hogy az ollyan olvasónak szívét könnyebben megindítsa, a’ ki az eredeti nyelvnek szépségeit nem érzi szójárásait nem érti. Ide tartozik a’ Prímásnak declarátiója is, mellyet nekem 19a Decembris^* tenni méltóztatott, mikor Főtiszt. Úrnak nevével a’ IV. kötetet kezébe adtam. Különös szívességgel és köszönettel vette ő ezt: csak a’ compactura miatt tévén ama’ jegyzést, hogy Barátom Uram magának ezzel költséget ne tegyen. Én azonban Sághy Barátunkkal eggyütt csak azt javaslom még is, hogy az eddig való compactúránál maradgyunk ezutánn is;^* de hamarább kell ezentűl a’ Compactorhoz adni, hogy a’ többi exemplárisokkal eggyütt ide érkezzen. Az Esztergomi Vicariatusnál sőt még Údvari Papjainál is régen meg voltak már akkor a’ IV. kötetek, mikor az övé 17. Dec.^* hozzám érkezett: és ez, köztünk maradgyon a’ szó! az illendőség ellen nem kis hiba volt.^* Kérdésére mik foglaltatnak e’ IV. kötetben, rend szerint megfelelvén, azt tudakozta tőllem, hogy különösebben mellyek az én darabjaim. A’ Zsoltárok, mondám, és az Egyházi Ékesenszóllásnak ama’ része, melly a’ szíveket érdekleni taníttya. És ez fő hivatallya^* is, feleli a’ Herczeg,^* mellynek tellyesítése nélkűl az egyházi beszédnek soha sem kell szűkölködni. Megdícsérte azutánn általlyában serénykedésemet; felbíztatott az egyházi és oskolabéli munkálkodásimnak állhatatos folytatására, és fő pásztori áldásával erre az Istentűl erőt és segedelmet kívánt.

Hogy az Egyházi törvényeknek erejérűl befejezte már Barátom Uram az értekezést, azonn felette nagyon örvendek. Majd megörűl neki a’ Primás, kirűl nekem a’ Budai Viceesperest barátságos örömmel azt mondotta, hogy^* az ő jelenlétében a’ Herczeg az Egyházi Értekezéseket már több ízben felette nagyon dícsérte, Verbőczi’ Commentáriussát pedig nevezet szerint remek munkának hírdette.

Levelében Főtisztelendő Urnak ezen Értekezésrűl azt olvasom, hogy már tisztára írattya. Szabad legyen errűl nekem eggy jegyzést tennem önmagamrúl. Soha én bármelly nagy munkámnak tisztára való leírását másra nem bízom azért, mert egész életemben tapasztaltam, hogy a’ leírásnál nem csak a’ szavaknak nagy részét, nem csak a’ constructióknak rendgyét, hanem sokszor^* még a’ periodusoknak^* kapcsait is megváltoztatom. Ez nállam^* az elaboratio, melly nélkűl eggy írásomot sem hagyom. Mikor az íráshoz sőt még a’ fordításhoz is fogok, többnyire ama’ helyes kifejezésekkel van bajom, mellyek rideg ideáimot pontosan és értelmesen előterjesszék. Ámde mikor purizálok, akkor már az ideáknak kapcsolattyaira és az egész kerekbeszédnek, sőt munkának értelmes öszvefüggésére is fordíthatom a’ ridegségekenn^* átesett eszemet. Ha van valami írásimban, Kedves édes Barátom Uram, a’ mit egyéb jó Írók^* örömest követnének, azt én valóban legnagyobb részént a’ purisatiónak tulajdonítom. Ossitzky az asszonnyal és gyermekeivel eggyütt mélly tisztelettyek mellett szívesen csókollyák Főtiszt. Úrnak kezeit. Verseimet ide függesztvén, vagyok etc.

A’ Hűveknek az Úr’ vocsorájához való járulása.