Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Már két hete, hogy kocsimat Budára készűlök küldeni, az üdő sanyarúságának enyhűlését az utnak jobbúlását várván; de mínthogy az iszonyú nagy hó miatt megindítását ismét halasztanom kell, feleletemmel tovább nem késhetek: a’ szíves barátságnak tudni illik annyi emlékeztető jeleivel lepett meg Kedves Uram Bátyám, mellyek mind az öreg Hárfást, mind a’ szeretetre méltó Osziczky házat elfelejthetetlennek teszik előttem. Szemem elejébe függesztettem, mingyárt Sz. Jánosnak remek rajzolattyát, hogy a’ szeretet ezen Apostolának példája naponkint jobban gyullassza szívemben az igaz felebaráti szeretetet; már többször elolvastam a’ szép Zsoltárokat, ’s Hornyik Urnak jelenlétében magánál Kissnél kimondottam: hogy én lassú Zsidaimnak superarbitriumát többé nem várom, hanem mihelyt Kedves Verseghym azokat elkészíti, én töstént egészen kiadom; mert véteknek tartom^* azon lelki épűlést, melly belőllök következni fog, eggy két betűért késleltetni is, hallasztani is. A’ mi Kisünknek a’ gyóntatásban való buzgólkodás e’ pontban nagy akadállyára van, pedig szinte egésségének rövidségével. Ez okozta, hogy a’ Lexiconon sem tudott mind ekkorig egészen átesni. A’ régi szavak criticája is kezemhez érkezett, a’ Mestertűl a’ tanítványhoz! A’ leveleket hasonló képen eggyűl eggyig kézhez adtam, ’s azokat minden részrűl szíves köszönet, ezernyi ezer áldás követte; ollyan áldás, melly áradás nélkűl bizonyosan nem marad. – Én is hála’ Istennek az Egyházi törvényeknek erejérűl valo értekezésemet befejeztem, és már tisztára íratom. Abban vagyok, hogy vele a’ Synodust megelőzzem. Ezentűl a’ képző erőnek erkölcsi müvelésére függesztem figyelmességemet. Dii coeptis aspirate meis!

A’ melly útmutatást Kedves Uram Bátyám tőllem kért^* az Archivumokban található régi írásoknak közlése iránt, mihelyt Hanthaller munkája kezemhez a’ könyvkötőtűl vissza kerűl,^* majd megpróbálom valamikép öszve aggatni. A’ Zirczi Apátúr tegnap hozta hozzám a’ Pilisi Apáturságnak eredeti fundationális levelét 1284. eszt. Az írás olly könnyen olvasható a’ rajta függő arany pöcsét olly ép, mintha csak száz esztendős volna, János Apáturnak eredeti pöcsét nyomójával eggyütt, megkérvén, hogy mindeniket mettszessem ki és ő a’ költségeket megfizeti; a’ levelet pedig iktassam az Egyházi Értekezésekbe. Kérésének annál örömestebb engedelmeskedek, hogy ez tán példa gyanánt is fog szolgálni. De mivel egyebet sem tudok csak navita de ventis, a’ levelemet befejezem, azon eggyért könyörögvén: vegye szíves óhajtásomat, mellynek tárgya nem más, hanem Kedves^* Uram Bátyámnak testi lelki áldásokkal^* boldogított élete háladatosság helyett, ama’ derék útmutatásokért, mellyeket én böcsös^* írásaibúl a’ csínosbodásra vettem; ’s azon szíves barátságnak tanúbizonysága gyanánt – Nebst dem Dankgefühl für die Unvergesslichen – Vatter Mutter, Sohn und Tochter – mellyel Kedves Uram Bátyám iránt még élek lenni meg nem szünök, ’s maradok