Ossitzkyék szíves tiszteletek mellett csókollyák Kedves Barátom Uramnak kezét és neve napjára Evangelista Szent János’ képével kedveskednek Főtisztelendő Úrnak örök emlékezetűl.
*és <az ide eggy ládácskába szorított Szent János> neve napjára Evangelista Szent János’ képével kedveskednek |Főtisztelendő Úrnak| örök emlékezetűl. <E’ kép tegnap még kész nem volt, azért leveleimet csak nélküle küldöttem fel Sághynak a’ végbűl, hogy Tekintetes Király |Veszprémi| contragus Úrnak kezébe szolgáltassa; a’ másik alkalmatosságot bizodalmasan várom már a Főtiszt. Barátom Uramnak Sághyhoz írtt utólsó levele szerint.>
E’ kép márványhomokbúl, avvagy porrá törtt márványbúl van hintve, és annyival remekebb munka, mennél nehezebb a’ szabad levegőben függő kézzel
*nehezebb |a’| szabad levegőben függő <kézbűl> |kézzel| [Betoldások a sor fölött és a lap szélén, korrektúrajellel.]
eggy papíros tölcsérkébűl, mutató újának ütögetése által a’ homokot úgy lebocsátgatni, hogy a’ képnek életet, sőt még indúlatos kifejezést is adgyon. A’ márványpor előre külömbféle árnyékozatok szerint külömbféle színekre festetik, mellyek úgy fekszenek a’ hintő mester kezénél, mint a’ külömbféle festékek a’ képíróénal [!]. Az egész kép meg lévén hintve’ eggy köhhentéssel szét lehetne fúni: de a’ hintő Mesterségnek van eggy titkos
*titkos <..>
részekbűl vegyített vize, mellyel a’ képet megnedvesítí, és a’ márványport úgy öszvehegeszti, hogy belőlle
*belőlle <örökösen>
fenn maradandó egész vállyon.
Károly fiúnk haza érkezvén, ’s az illyen hintésnek gyakorlásához, még a’ Velenczei Patrirarcha Budára érkezik, felkészűlvén, hints fiam! úgy mond neki az Annya, a’ mi szíves Barátunknak, Horváth Kanonok Úrnak örök emlékezetűl eggy Evangelista Szent Jánost. Hints! hints! öszvekiáltottunk mindnyájan, és az öreg Ossitzky idestova szaladozott azonnal, hogy a’ szükséges materialékot öszve hordgya.
*öszvehordgya. <A’ rézre metszett originalis gyönyörű képet, amelly a’ Copiában ad vivum el van találva, és Szent János mellett a’ poharat meglátván gyanakodó szemmel tekint az Asszonyra, ’s végre azt mondgya: Aber Maria! ich glaube, du stichest mit diesem <Glase> Bilde gar auf mich. Wozu denn ein Glas an der Hand des Heiligen? Was wird der gute Horváth von mir denken? – Nichts anderes mein lieber Mann, als daß in dem Bilde dieses Heiligen ein Giftbecher seyn muß, <und> und er soll auch nichts anderes denken. – Gut! gut! mondá az öreg; aber Karl! das sag’ ich dir, daß du mir das Glas vorzüglich gut triffst.>
Vegye Főtisztelendő Úr tőllök jó névenn e’ magában kis adományt, de a’ hintő mesterségre nézve valóban remek, az adó szívekre nézve pedig még remekebb munkát!
Ide tettem a’ verseket.*munkát! |Ide tettem a’ verseket.| [Betoldás sötétebb színű tintával.]
Kívánnyuk
*Kívánnyuk <h>
mindnyájan, hogy neve’ napját tellyes örömmel töltse Főtisztelendő Úr. Mink minden bizonnyal, ha egyébaránt az Úr Isten valami bajjal meg nem látogat, örömmel fogjuk ülni, öszve öszve ütvén poharainkot Kedves Édes Jóakarónknak, Barátunknak állandó egésségéért.
A’ Primásnak elviszem e’ napokban a’ hozzám küldött 4. Kötetet. Ha történtë valami a’ Hazai Tudósításokkal és a’ Tudom. Gyűjteménnyel, bizonyosan nem tudom: de tudakozni sem akartam, nehogy gyanúsnak tegyem magamot. De az effectusbúl, mellyre engemet figyelmetessé tesz Főtiszt. Úr, látszik, hogy legalább a’ Censorokhoz ment intés.
Hogy verseim az Actiorul az én kedves Veszprémi Jóakaróimnak és Barátimnak tetszenek, azt valóban fő dücsősségeim közé számlálom. De bezzeg kicsoda hoz engemet Poétahevűlésbe? Kicsoda ihleti meg szívemet, hanem szinte ezen Jóakaróim, és Barátim.
Ossitzkyné Kalendáriummal kedveskedik Stereotipus etc. etc. –