HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Kiss Ferencnek
[h. n.], [1820 december 6. és december 17. között]

6.) Főtiszt. Kiss Kanonok Úrnak.*
<6.) Méltóságos Főtiszt. Lekovits Apáturnak. Neve’ napjának és az új esztendőnek alkalmatosságával.>[Verseghy Ferenc autográf megjegyzése a Kiss Ferencnek írt levél címzése fölött, utóbb áthúzva.]
Az új esztendőnek érkezése különösen lekötelez engemet, hogy Főtisztelendő Úrnak egynehány soraim által mély tiszteletemet, és indúlatosan hajlandó szívemet megbizonyítsam. Boldogítsa meg Főtiszt. Barátom Uramot az Úr Isten hosszas élettel, állandó egésséggel, minden testi és lelki áldással, de kivált békességes tűréssel, mikor azokkal az Egyházi Értekezőkkel bajoskodik: mert annyiféle fejet eggy kalap alá öszveszorítani csak nem könnyű dolog még is. Azért pedig, hogy engemet szíves barátságával a’ jövő esztendőben is megboldogítani méltóztasson, buzgón esedezek.
Érzékeny köszönettel vettem Főtiszt. Úrnak bölcs ítéletét a’ Mythologiárúl,*
mythologiárúl [Átírással javítva.]
avvagy gépelyezetrűl, mellyhez, mint fő zsinórmértékhez fogom rövid értekezésemet alkalmaztatni. Olly üdőköt élünk, Édes Drága Barátom Uram, mellyekben a’ képző tehetség a’ Poézisnak színpalástya alatt a’ Religiónak még legszentebb tárgyaival is kénnye szerint játszdogál, ammint Dantébúl, még Tassóbúl is, de kivált Miltonbúl, Klopstockbúl, Scarronbúl, Blumauerbűl látni. Pedig ellenben melly fontos szolgálatot tehetne a’ Poézis utánn esdeklő Ifiúságnál, ha törvényes útonn maradna! Ez nekem fő szempontom, mikor e’ Mythologiárúl való gondolatimot az Egyházi Értekezésekbe akarom iktatni. Bár élledne fel általa eggy Egyházi*
Egyházi <szép>
ifiú szép elme Kupa*
elme <Szent Istvánnak> Kupa
ellen hadakozó Szent Istvánnak lerajzolására! Mennyit mondhatna ő ezen epopoejában a’ Catholica Religiórúl, a’ Magyar Anyaszentegyháznak szűletésérűl és nevelésérűl, mennyit a’ Magyar*
a’ |Magyar| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Moralitásnak akkor vetett talpfalárúl. De vannak azonnkívűl Tuniziásban is olly jelenések, mellyek egyenesen*
egyenesen <a>
Folyó munkánkba tartoznak, mint péld. ok. a’ szent Misenek [!] remek rajzolása, melly a’ táborban érzékeny ünnepléssel tartatott.
Egyébaránt ölelem, csókolom Kedves Barátom Uramot, ’s magamot tapasztaltt szívességébe és munkáimra nézve bölcs vezérlésébe ajánlván ama’ különös kérésem mellett, hogy agg hárfássának hivatallyában ezentűl is megtartson, vagyok még élek*
vagyok |még élek| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
igaz tisztelője és köteles szolgája.