Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Az új esztendőnek, ’s mivel eddig ki nem tudhattam, mellyik Jánost üli, Szent János’ napjának alkalmatosságával is^* tiszteletemet kívántam megtenni e’ levelem által. Áldgya meg Főtiszt. Barátom Uramot a’ jó Isten hosszas élettel, állandó egésséggel, mindennémű áldással és szeressen több hű baráti és tisztelői között engemet is.

Mivel nyáronn betegen hagytam Kedves Barátom Uramot, aggódtam e’ miatt mindaddig, még kérésemre Főtiszt. Horváth Úr bizonyossá nem tett levelében arrúl, hogy egéssége ismét megtért.^* Erre nekünk naprúl napra jobban^* kell már vigyáznunk; mert a’ hegy’ tetejérűl, ifiuságunknak virágzó csúccsárúl lefelé megyünk. Haj! be kínos pedig nekem e’ gondoskodás! Tücsköt bogarat öszveevett volna hajdan magyar gyomrom; most pedig úgy elfajúlt már, hogy a’ Német és Franczia étkekhez kell folyamodnia. Isten neki! Magyar mindazáltal még is mind fejem, mind szívem.

Ossitzky különösen tiszteli Kedves Barátom Uramot, ’s az új esztendőre minden jókot kívánván, magát tapasztaltt szívességébe ajánlya. Biztatom erősen, hogy ha majd nem sokára a’ Herczeg Bécsbe, és onnan talán tavaszkor Schaumburgba megy, rándúllyon Veszprémbe farsangolni. Nyalogattya ugyan bíztatásomra^* ajakit, de nállam nélkűl nem mer, úgymond alkalmatlankodni. Merjemë terhelni Főtiszt. Urat azzal a’ barátságos kérésemmel, hogy előadandó alkalmatossággal Méltóságos Nagy Prépost Úrnak, és Főtisztel. Babits Kanonok Úrnak, úgymint szomszédgyainak új esztendőre mély tiszteletemet megjelenteni és engemet kegyességekbe ajánlani méltóztasson?^*

Ajánlom magamot Kedves Barátom Uramnak érzékeny háladatossággal tapasztaltt és soha el nem felejthető szívességébe, és legyen bizonyos benne, hogy még utólsó pihenésemmel sem szünhet meg bennem ama’ szeretet és ebbűl lett tisztelet, melly régi^* ösmeretségünknek elejétűl fogva szívemben mély gyökeret vert. Vagyok, még élek igaz tisztelője.