Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Az új esztendőnek alkalmatosságával kívánok Kedves Drága Barátom Uramnak hosszas életet, állandó egésséget, mindennémű testi és lelki áldást. Kérem egyszersmind, hogy tiszteletemrűl, és szíves ragaszkodásomrúl soha, még élek nem kételkedni, engemet hozzám eddig mutatott szíves barátságával ezentűl is boldogítani méltóztasson.

Mihelyt Veszprémben létemkor megtudtam, hogy Főtisztelendő Barátom Uramnak^* a’ Metamorphosisbúl általam fordított első könyvnek olvasásában nagy kedve telt, e’ munkának folytatására, a’ mennyire a’ Veszprémi Egyházi Értekezésekbe igértt ügyekezeteim engedték, különösebben felbuzdúltam. Tíz Szakaszt végezhettem el eddig a’ 2. Könyvbűl, mellyekkel a’ hozzá függeszett jegyzések nélkűl, ime! itt kedveskedni merészlek,^* Abban, hogy én Ovidiust nem annyira^* fordítom, mint ínkább megmagyarosítom, reménylem, meg nem ütközik Főtisztelendő Barátom Uram. A’ szoros fordítás legfellyebb az oskoláknak való, hogy abbúl az Ifiak^* a’ Deák nyelvet régi szépségeivel eggyütt annyival könnyebben megtanúlhassák. Én a’ Deák nyelvnek szépségét a’ Magyarban, mellyre szorosan fordítatnak, szépségeknek nem ösmerhetem; megmagyarosításomnak czéllya pedig az, hogy a’ Magyar Olvasónak szívét Ovidiusnak érzékeny helyeztetéseinél úgy megérdekellyem, ammint ő a’ Deáknak szívét^* megilleti. Ha ebben nem vagyok mindenkor szerencsés, legalább ügyekezetem nem érdemes arra, hogy gúnyoltasson. Szóval, tartsa meg magánál, kérem, Kedves Barátom Úram e’ kis írásdarabomot, és ha ollykor kezébe veszi, hogy valamelly üres óráját kitöltse, emlékezzen meg barátságosan^* róllam,^* ki, még élek, meg nem szűnök lenni igaz szívű tisztelője. Ossitzkyék etc.